„Ez hogy lehet?
A hagyományos forma vonzza a fiatalokat és sok hivatást terem. (…)
Egyszer azt mondta, hogy önök a progresszívek. Mit értett ez alatt?
Van ez az álláspont, hogy azok, akik a liturgia kivételes formáját preferálják, a hagyományos liturgikus formákkal, és az ezzel járó teológiai, morális tanítással együtt, azok valamiképp retrográdok. Vissza akarnak menni, ilyesmi. De én mindig azt mondom, hogy egyáltalán nem erről van szó, mivel ha vetünk egy pillantást a liturgikus reformra és arra, hogy Benedek pápa miként értelmezte azt a folyamatosság fényében, akkor ez a mozgalom egyszerűen a következő logikus lépés.
Nagyjából ötven év telt el azóta, hogy bevezették a liturgikus reformot. Ettől azt remélték, hogy majd vonzza az új generációkat, hogy érthetőbb lesz has hasonlók, de a megvalósításáról és a gyümölcseiről még mindig vitatottak. A Summorum Pontificum a különleges forma plébániai használatát és az egyház életében való megjelenését vizionálta, és ez a következő logikus lépés. Így általában azt mondom, hogy nem mi vagyunk azok, akik vissza akarnak fordulni, hanem igazából mi vagyunk a progresszívek, mivel nem félünk élni az egyház kincstárának és örökségének különböző elemeivel. És mivel nem éltünk azokban az időkben, amikor a liturgikus reform történt, ezért semmiféle személyes tapasztalatunk nincs azokról a vitákról, amelyek akkor folytak. Így nekünk ez egyszerűen a következő logikus lépés.