Ellenzéki visítófrász Csepelen

„Néha tényleg nem értem, hogy egyes ellenzékiek mi a túróért nem húznak el ebből a »k…rva országból«, ha itt ilyen rossz, ahol elnyomják őket, ahol nincs szólásszabadság, sőt diktatúra van, na és persze elnémítják az ellenzéki sajtót, megbélyegzik a másságot. Természetesen azonnal visítófrászt kapnak, ha ezt – Gyurcsány után szabadon – az ember megkérdezi tőlük, mert amúgy milyen kirekesztő, nacionalista, fasiszta vagyok, és miért nekik kellene elmenniük, amikor ők »a nép«. Ez az a pont, amikor tényleg értelmetlen folytatni velük bármilyen diskurzust, mert ők a nép és pont.

A »nép« pedig éppen kormányváltó hangulatban van, a minap meg is töltötték a Csepeli Munkásotthon egyik termét legalább százan. Halkan jegyzem meg, hogy a Jobbik, az MSZP (a nagy sztárral, Bangónéval), az Együtt, az LMP és a Momentum együttesen tudta összeverbuválni ezt a rendkívüli tömeget.

A porondmester ezúttal Gulyás Márton volt, aki leginkább arra próbálta rávenni a »nép« jelöltjeit, hogy a kormányváltás szent célja miatt lépjenek vissza majd egymás javára az általuk készített közvélemény-kutatás alapján, hogy csak egyetlen gigászi erővel megáldott szuperjelölt maradjon, aki természetesen fölényes győzelmet arat majd, és így a gonosz, elnyomó fideszes uralomnak vége lesz. A nép akaratának megfelelően. A baj csak az, hogy a »nép jelöltjei« nem igazán szeretnének – még a szent cél érdekében sem – kimaradni a parlamenti képviselőséggel járó kedvezményezettek köréből, így az összhang nem éppen mondható teljesnek, amit a »nép« zúgolódva fogadott Csepelen.”