„Tudatos és aljas árulók? Sértett, hiú emberek? Hasznos hülyék, szűklátókörű idealisták vagy saját dogmáik rabjai? Jogosan állunk kissé értetlenül egyes, egykori jobboldaliak (vagy magukat hangosan annak mondók) utóbbi időben tapasztalt viselkedése fölött. Vajon mi visz rá valakit, hogy a józan eszét, minden racionális gondolkodást eldobva, sok esetben saját magából is bohócot csinálva odaálljon a totálisan alkalmatlan, komplett dilettánsok és/vagy a magyar gazdaságot többször lenullázó, részben önös, részben idegen érdekeket kiszolgáló, levitézlett politikusok, köztük is a legalja, az éjjel-nappal hazudó, a határon túli magyarok ellen uszító, szemkilövető Gyurcsány mellé? Természetesen nem lehet mindegyiküket egy kalap alá venni.
Van, hogy a fenti indíttatások valamelyike jellemző, de sok esetben ezek valamilyen összetett kombinációja. A nettó árulók, a pénzért bármire hajlandók viszonylag egyszerűbb eset. Őket sem lehet persze egy tollvonással elintézni, hiszen el tudjuk képzelni azt a helyzetet, amikor a G-napot követően egy 5 (vagy akárcsak 1) gyermekes (család)apának, anyának döntenie kellett, hogy a bizonytalanságot, vagy a Hír TV, Heti Válasz stb. által beígért magas fizetést választja. És ha már az utóbbit választotta, ezzel saját magát tette kényszerpályára, önmagát (is) meg kell győznie arról, hogy ő nem csak a pénzben, hanem az igazságban is hisz.”