A globalizáció árnyoldalai

2018. március 01. 16:43

Saját helyzetünket legtöbbször nem azzal hasonlítjuk össze, hogy honnan jöttünk, hanem azzal, ahová mások eljutottak.

2018. március 01. 16:43
Heckenast László
Magyar Idők

„Ahogy pedig híre ment, hogy Szaúd-Arábiában rövidesen a nők is vezethetnek autót, a gyárak óriási reklámkampányba kezdtek, kifejezetten az eddig a piactól elzárt, új vásárlóközönséget megcélozva. A piactól való elzártság – legyen az oka akár anyagi, akár valamilyen szabályozás – ugyanis kiváló ösztönző a (túl)fogyasztásra.

A kevésbé fejlett – sokszor harmadik világként emlegetett – országok pedig tele vannak a piactól leginkább a szegénységük miatt elzárt emberekkel. De mert a műholdas televíziók vagy az internet Afrika legeldugottabb falvaiba is elviszik a fejlett világ látszólagos idilljét, mondjuk a középkori főtéren zsír- és laktózmentes tejjel felöntött lattét kavargató, jól öltözött fiatalok képét, akik kávéjukat kihörpintve beülnek csillogó-villogó autójukba, és iPhone-jukról kellemes muzsikát hallgatva eltűnnek a naplementében, ezekben az emberekben szinte olthatatlan fogyasztási vágy ébred. Valami olyasféle vágy, mint amikor a Grósz Károly-féle világútlevél bevezetésekor mi, magyarok megrohamoztuk Bécset, és felvásároltuk az összes Gorenje hűtőszekrényt.

De van egy másik alapvető emberi tulajdonság is: saját helyzetünket legtöbbször nem azzal hasonlítjuk össze, hogy honnan jöttünk – legyen az Afrika vagy az 1990 előtti Magyarország –, hanem azzal, ahová mások eljutottak. A jobb élet reményében ideérkezők így könnyen csalódottá, rosszabb esetben frusztrálttá válhatnak, hogy életük csak jobb lett, de nem a legjobb. Ami pedig hosszú távon komoly társadalmi elégedetlenséghez és ebből eredően feszültséghez vezethet.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 16 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
annamanna
2018. március 02. 04:29
Szerintem nem az okozza a frusztrációt, hogy épp hol állok másokhoz képest, hanem az, ha nekem egyáltalán nincs fejlődéstörténetem. A szlovákok és románok frusztráltak a magyarokhoz képest, mert nekik csak az ölükbe pottyant az a terület és anyagi gazdagság, amit önerőből nem képesek továbbfejleszteni, nem tudnak vele bánni, nem jó gazdái, nem értenek hozzá. Nem az a baj, hogy nyugathoz képest le vannak maradva, hanem hogy saját maguknak nincs olyan történetük, hogy önerőből A-ból B-be jutnának. Ilyenkor merül fel az, hogy a külvilág a hibás, amiért nem ad eleget. Ezt a tételt egy testvérpár sztorijával illusztrálom a felmenőim közül. Az apjuk kovácsmester volt. A nagyobbik fiát bevonta a munkába, az kitanulta a szakmát és az apja mellett dolgozott. A fiatalabb testvérnek valószínűleg nem nagyon tetszett a szakma, számára túl nehéznek és koszosnak tűnt a kovácsmesterség, elegánsabb tanulni, úgyhogy a szülei megpróbálták taníttatni; az érettségit még megszerezte, aztán rájött, hogy az egyetem is túl nehéz és nyűgös, elegánsabb dorbézolni; na persze arra meg nem telik. Amikor eljött a háború, az idősebb bevonult, a fiatalabb persze hogy nem vállalt fel ilyen veszélyes és túl nehéz dolgot, ő valahogy kibújt a sereg alól. A háború után elvették a kovácsműhelyt és a házat, lakni sem volt hol; az idősebb testvérnek voltak méhei, azokat eladta és vett belőle egy picike házat, az is jó lesz. Elfogadta, hogy eztán nem önálló mester lesz, hanem alkalmazkodnia kell a szocialista elképzelésekhez. Élte tovább az életét, egészséges, derűs lélekkel és nem lett frusztrált. Mert az előtte álló akadályokon sorra átugrált. Nem lett anyagilag gazdag, de megtanulta, hogy ha valami kihívás adódik az életben, azt meg kell oldani. A fiatalabb teljesen kétségbeesett amiatt, hogy eltűnt a megszokott világ és bejött az idegen, hülye kommunizmus, amihez nem lehet és nem is akar alkalmazkodni. De legalább van mire fogni a bajait, és innentől kezdve folyamatosan dühöngött és szidta a rendszert. Frusztrált volt és állandóan azt látta maga előtt, hogy a külvilág lehetetlenné teszi a boldogulását, minden csupa probléma, ami elől a legjobb elmenekülni. Jó párszor költözött, és egyre rosszabb helyzetekbe került. Neki nem volt fejlődéstörténete, nem oldotta meg az életében felmerülő kihívásokat és iszonyatosan sok megoldatlan, kínkeserves terhet hagyott az utódaira. Egy nyomasztó lelki örökséget. Szerintem ez a séma általában jellemző mindenkire, mindenhol, minden helyzetben. Ha tudom, hogy megoldok egy felmerülő problémát, ha megbirkózom egy elém tornyosuló kihívással, akkor nem leszek frusztrált. Nem az a lényeg, hogy másokhoz képest hol állok, hanem hogy saját magamhoz képest hol állok. Fejlődtem, átugrottam a karikákon, vagy mindenben hasraestem és nem fejlődtem sehová. Mindig az frusztrál, amit nem tudok megoldani. Ahhoz, hogy meg tudjam oldani a problémáimat, meg kell tanulni, hogyan lehet megoldani őket, mert amit nem tanulok meg, azt nem tudom. Tehát mindig tanulni kell, mert mindenkire mindig új kihívások várnak. Ha a magyar lelkiállapot most frusztrált, annak nem az az oka, hogy le vagyunk maradva másoktól; hanem hogy le vagyunk maradva önmagunkhoz képest. Nem fejlődtünk saját magunkhoz képest, nem oldottuk meg az előttünk álló kiívásokat. És miért nem? Mert nem tanultuk meg, hogy lehet. És miért nem tanultuk meg? Mert nem fogadtuk el, hogy vannak, akik jobban tudják, mint mi. Ha azt látjuk, hogy mások fejlődnek és mi nem; de ugyanakkor nem fogadjuk el azokat a módszereket, amikkel ők eredményeket értek el, akkor foroghatunk a magunk levében, de soha nem fogunk egyről a kettőre jutni, mert haladni csak úgy lehet egy kitűzött cél felé, ha elfogadom, hogy akik előttem járnak, azok jobban tudják nálam, hogyan lehet előbbre jutni a cél felé. Ha Afrikából idejönnek az emberek és haladni akarnak, akkor először nekik is tanulniuk kell; meg kell tanulniuk azokat a módszereket, amikkel az európaiak előbbre haladnak az életben. Ha ezeket a tudnivalókat nem hajlandók elsajátítani, akkor előbbre jutni sem fognak, mert annak meghatározott módja van, amitől nem lehet eltérni, legfeljebb súlyos bűncselekmények árán. De a frusztráltság akkor is megmarad, mert a bűncselekmény nem fejlődéstörténet, azon a módon senki sem haladja meg önmagát.
madarasi.abel
2018. március 01. 22:54
1. Ne nézz tévét. 2. Rakj a gépedre egy adblock-ot. Így nem jön szembe a sok kéretlen reklám, magad dönthetsz, mire van szükséged.
madarasi.abel
2018. március 01. 22:53
Aztán vannak azok a dolgok, amik miatt még nem kuncsorog mindenki a rohadó Nyugaton: belső értékek, amik miatt egyesek értik, hogy nem csak a fogyasztásról szól az élet. Mondjuk, aki éhezik, vagy a házát viszik a feje fölül, az azért érthető, hogy inkább odébbáll.
vihar
2018. március 01. 21:17
nagyon jó irás Szovátán a 90-es években , amikor Romániára rászabadult a TV és egy egész más világot láthattak benne a gyerekek , tömegesen lettek öngyilkosok a fiatalok mert nem tudták feldolgozni, hogy Ők mekkora nyomorban élnek- Pedig egy csomó mindenben - nem anyagi dolgokban persze - magasabb szinten álltak : emberi kapcsolatok, hagyomány, természettel egységben élés, stb
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!