Migránskrízis, terror, hazugságok: így néz ki egy ország csatavesztés után

„Az Europe 1 rádiónak nyilatkozott a terrortámadás másnapján a meggyilkolt csendőr édesanyja. Nem az elejétől hallottam, először nem is volt egyértelmű számomra, hogy ki beszél. Úgy tűnt persze rögtön, mintha a csendőrtiszt édesanyja lenne, de ennek ellentmondott, hogy egy nagyon fiatal, maximum ötven év körüli asszony hangjának tűnt, és ugye a csendőrtiszt 45 éves volt. De hát egy 65 éves asszony hangja is lehet nagyon fiatalos. Vagyis, ettől még lehet persze az anya. De leginkább azért gondoltam először, hogy ez nem lehet az édesanya, mert nagyon nyugodtan, nagyon tisztán beszélt, és egy nappal egy anyát érhető legnagyobb tragédia után, megtörtebb hangot képzeltem el.

De ő volt, az édesanya. Egy páratlanul erős asszony, aki a terroristáknak, a radikális muszlim gyilkosoknak sem akarta megtenni azt a szívességet, hogy megtörik. Megdöbbentő volt, de igazán néhány mondata volt különösen az: azt mondta, hogy a fia mindig mindent a hazájáért tett, ő is erre nevelte, és a fia most azt mondaná: látod, meghaltam a hazámért.

Tényleg elszorult a szívem.

A haza, amelyik a terroristaként nyilvántartott migránsokkal sem tud, nem akar mit kezdeni. A haza, amelyik egy szíriai terroristakiképzésen részt vevő, szalafista elmebeteg figyelését abbahagyja. A haza, amelyik nem dobja ki az összes külföldi állampolgár terroristát az országából. A haza, amelyik a terroristák személyiségi jogaira hivatkozik.

A csendőr egészen pontosan ártatlan emberekért halt meg, azért, hogy azok éljenek, mert a haza nem tudta megvédeni őket. Ahogy a haza, a francia haza őt sem tudta megvédeni. Arnaud Beltrame-ot.”