Cigány ügyben is az ország sorsa a tét

Aki közelről ismer, az tudja, egyértelműen soha nem köteleződtem el egyetlen pártnak és kormánynak sem. Friss diplomás pályakezdőként az ezredfordulón hittem egy multikulturális, határok nélküli Európában, hittem egy idealizáltnak tekintett, már akkor is csak magasztos utópiának tűnő szociáldemokrata politikában, hittem a klasszikusnak vélt liberalizmusban.

Aztán keserűen ébredtem rá, hogy az ideológiák nem követik, nem értik a Magyarországon és a világban zajló változásokat; és nekem meg kellett értenem, hogy az egyén szabadsága és érdeke helyett sokkal fontosabb a közösségi érdek és a közösségi szolidaritás.

Rájöttem, hogy egy olyan korszak érkezik hamarosan, ahol

és ahol a kisebbség nem erőltetheti rá az akaratát a többségre. Sajnos ki kell mondani, ez soha nem volt még annyira aktuális, mint most; és annak is el kell hangoznia, hogy ez hazai vonatkozásban egyértelműen a hazai cigány közösségekhez kapcsolódik.

A viszonylagos függetlenségem az elmúlt évek során segített abban, hogy a politikai mezőben található szereplők többségével folyamatosan legyen lehetőségem egyeztetni, vitatkozni a haza cigány közösségekhez kapcsolódó nehézségekről, problémákról, az esetleges megoldásokról. Voltak, akik bele mertek nézni a jövőbe és megértették, miért és hogyan kellene máshogyan foglalkozni ezzel a kérdéssel (sőt, akár a programjukat is próbálták ebbe az irányba vezetve alakítani), és voltak olyanok is, akik az évtizedes mantrákat ismételgetve, konokul tagadva a változó idők hozta nehézségeket még mindig csak a többség és a mindenkori kormányok (de általában a jobboldali kormányok) felelősségét hajlandók látni. Az ő helyzetük a legegyszerűbb és a legkényelmesebb: az ideológiai vakságban mindig ki lehet tapogatni annyi rasszizmust és hátrányos megkülönböztetést maguk körül, amennyivel bizonyítottnak láthatják a maguk igazát. Ne legyenek kétségeink, igény erre is van. Mármint az ő részükről.

Eközben folyamatos a kampány, és bár az ellenzéki oldalon mindenki elmondja, hogy miért ne Orbán, arról nem esik szó, hogy miért is valaki más. Nincsenek pártprogramok, nincsenek összevetések, nincsenek valódi víziók, ott tartunk, hogy csak a politikamániás elemzőknek csoroghat folyamatosan a nyáluk, ők megkapják, amit akarnak. Ugyanakkor az itt élő hétköznapi emberek számára valódi víziók kellenek, valódi programok, olyan felvetések, amelyeket követni tudnak, amelyekhez igazodni lehet. Az, hogy oktatás-egészségügy, az ebben a formában nem vízió. Az, hogy az elveszettnek beállított sajtószabadság visszahozatala fontos dolog, vagy, hogy a jogállamot helyre kell állítani, esetleg, hogy meg kell erősíteni az európai értékeket – ezek szintén nem víziók a számukra. Mint ahogyan az sem az, hogy kivándorol az ország – Nyugat-Európa 40 éve éli meg folyamatosan, hogy egyik országból a másikba mennek dolgozni, családot alapítani, élni az emberek.

Ellenben az komoly vízió lenne végre,

mint ahogyan azt a mostani kormányzat teszi. És ez egy sarkalatos pont a kampány és általában a politika-csinálás folyamatában – illetve lenne, ha lenne miről beszélni, egyeztetni. Merthogy a legtöbb párt nem foglalkozik valójában ezzel a kérdéssel, hiszen túlságosan lefoglalja őket az oktatás-egészségügy, és az európai értékek és eszmék megóvása a gonosz autoriterektől és a populistáktól. Holott felelős politikus és szakértő igenis elismeri, hogy mit és hogyan tett eddig a kormány az elmúlt két ciklus alatt, és felfogja azt is, hogy az ország (sőt, a nemzet!) jövője szempontjából kulcsfontosságú, hogy ez a munka folytatódjon.

És mivel semmi garancia arra, hogy a mostani ellenzék ugyanazt és ugyanúgy tenné, mint az Orbán vezette kormányok, abból csakis az következik, hogy nem szabad a hatalom közelébe engedni őket. Megismétlem, a cigány ügy a legfontosabb kérdések egyike ma Magyarországon, muszáj, hogy a megkezdett munka folytatódjon. Pont. Azaz, nincs alternatíva, és ha nyugdíjat, társadalmi békét és a cigányok munkájából is működő gazdaságot akar a magyar társadalom többségi része, akkor hagyja a kormányt, hogy folytassa a munkát, és a Fideszre szavaz megint.

Ez persze így önmagában túlságosan is leegyszerűsítő, de nézzünk kicsit a dolgok mélyére, mit adott a jelenlegi kormány a cigányoknak, és mindazon keresztül mit kínál a többségi társadalomnak:

A Biztos-kezdet gyerekházak, a kötelező óvoda, az ingyenes óvodai és iskolai étkeztetés, valamint az ingyen tankönyvek és a tanoda-hálózat segítenek abban, hogy legalább a keretei meglegyenek annak, hogy minden gyermek (cigány és többségi egyaránt) elvégezze az általános iskolát. Megjelenik végre a szülő és a család felelőssége is, visszaszorult az iskolai hiányzás; miközben persze ki kell mondani azt is, hogy a minisztériumi főosztályvezető nem írhatja meg a leckét mindenki (bárki) helyett, nem olvashatja el a kötelező regényeket, nem tanulhatja meg Ady verseit, nem számolja ki a függvényt. Ehhez a gyermek kell, meg a családja. Visszaszorulóban végre az az általánosító és hazug nézet, hogy minden tanár rasszista; és lehet arról beszélni, hogy a cigány közösségeknek, a cigány családoknak is tenniük kell azért, hogy előbbre jussanak, és hogy az állam által kínált lehetőségekkel élni kell. Többféle ösztöndíj-program segít, de azokra jelentkezni kell, azokban pedig teljesíteni.

Mellékesen: szeretném megnézni az egekig magasztalt finn oktatási rendszert, ha hirtelen beleöntenénk 15-20 százaléknyi, sokszor nehezen kezelhető, sokszor kimondottan rossz szociokulturális közegből érkező cigány gyermeket, esetenként megjelenő érdemi iskolai erőszakot; vajon meddig maradnának mosolygósak a pedagógusok, és vidámak, jól teljesítők a finn gyerekek...

A munkaerőpiacon jelen pillanatban már a 8 osztályt végzettek is el tudnak helyezkedni, ha a minimális szociokulturális feltételeknek meg tudnak felelni, ehhez képest nagyságrendekkel jobb esélyei vannak annak a fiatalnak, aki eljut a szakmaszerzésig. És itt

de ahhoz be kellene fejezni őket. Megismétlem, be kellene fejezni őket. De az iskolába be kellene járni, az ott megtanulható ismereteket el kellene sajátítani, kevesebb erőszak, arcoskodás, jampiskodás kellene, tudatosabb hozzáállás és több tisztelet az iskola és az oktatási rendszer felé, aztán pedig a szakmaszerzést követően el kell menni dolgozni. Korán kelni, szabályoknak megfelelni, igazodni. Aki 18 éves korára eljut ide, az valószínű, hogy 100 ezer forinttal biztosan többet fog keresni, mint amit a közmunkában az édesapja megkaphat. A szakközépiskolák tárt kapukkal várják a fiatalokat, élni kellene ezzel a lehetőséggel.

Aki kimondottan tehetséges és diplomát akar, az ma biztosan nem hátrányos helyzetű. Sőt, nemcsak, hogy egyenlő elbánás várja a felsőoktatásban, hanem kiemelt figyelem és erkölcsi, anyagi támogatás is, legyen balos vagy éppen jobbos szellemiségű az egyetem, a kar, ahol tanul. A kormány és a történelmi egyházak együttműködésével létrehozott roma szakkollégiumi hálózat kiemelt ösztöndíjat és szakmai támogatást ad a roma és hátrányos helyzetű fiataloknak, és az egyetemre járó cigány fiatalok száma valóban megduplázódott az elmúlt években.

Az oktatási esélyegyenlőség divatos kérdés, sokat lehet vele foglalkozni az ellenzéki oldalon, főleg a kampányban. A munkám során hat település közel félszáz tanára értett abban egyet, az igazi esélyegyenlőség az lenne, ha a családok, a szülők, illetve maguk a közösségek is segítenék a gyermekek iskolai előbbre jutását, de ehhez sok településen

Fontos kérdés a spontán szegregáció, ennek a demográfia a legfőbb oka, ezt el kellene végre fogadni. Az irányított iskolai szegregációt viszont ezt a kormány sem tűri, ezt pedig el kellene végre ismerni. Egyértelmű mindezeken túl az is, hogy a kormány nagyon sok pénz kínál majd az oktatás-fejlesztésre a jövőben (több tízmilliárdos értékben), főleg a kisiskolák megerősítésére, valamint az iskolába-eljutás megkönnyítésére a legkisebb településeken, vagy településekről is.

Fontos tabukat mert ledönteni a kormány, milliárdos forrás segíti pl., hogy a cigány lányok addig maradjanak az iskolában, ameddig csak tudásuk, szorgalmuk engedi, és a korai gyermekvállalás helyett tanuljanak, ameddig csak lehet. Ezt 30 év alatt egyetlen kormány sem merte meglépni, és ez komoly elköteleződést jelent, illetve valódi változást hozhat majd, leginkább a gondolkodásmódban.

Sokan szidják a közfoglalkoztatást. Én úgy vélem, ez folyton jobbá válik, és a mostani rendszere sok településen kimondottan hasznos. Az érte kapott pénz nem sok, ebben például remélem, hogy lesz változás a jövőben, és többet vihetnek majd haza azok, akiknek csak ilyen foglalkoztatás jut. Addig is legyen igazodási pont azoknak, akiknek még van lehetőségük tanulni.

Ugyanakkor azt is látom a munkám során több vidéki településen, hogy

És ehhez változni is hajlandók sokan, jobbá válnak a szociokulturális feltételek, tudatosabbá válnak az emberek. Ha ez is célja volt annak, hogy a közfoglalkoztatás kiemelt programja lett a kormánynak, akkor az teljesült. Azokon a településeken, ahol dolgozom, ott biztosan teljesült, valószínűleg számos más helyen is hasonló változásokat hozott.

Persze hallom, hogy napestig sorolhatók azok az esetek, amikor a polgármesternek kiszolgáltatott cigányokat aláz meg egy település vezetése – nem vitatom, hogy ilyenek is előfordulnak –, de általában véve én a változást látom. A kormánynak az a célja, hogy a közmunka lassan majd visszaszoruljon, és az elsődleges munkaerőpiacra kerüljenek az emberek, egyáltalán nem irreális, sőt, körülöttem egyéni sorsok tucatjai bizonyítják Ercsitől Kecskeméten át Törökszentmiklósig, hogy ez igenis működhet. Ha marad a kormány, várható, hogy ez a folyamat tovább erősödik, és azért nem lesz közmunkás-„utánpótlás”, mert a remények szerint a mostani cigány fiatalok a korábbiaknál nagyobb számban jutnak el szakmáig és helyezkednek el a gazdaságban.

Nyilván nem teljes a fenti összegzés. De biztosan várható, hogy a kormány folytatja ezeket a korábban megkezdett programokat, és lassan, de biztosan lesz majd változás. Nagyon fontos, hogy a segítés, támogatás mellett a kormányzat el is várja az érdemi szerepvállalást a cigány közösségektől, várja a felelősség felvállalását, és kimondottan jutalmazza közben azokat, akik érdemben kívánnak tenni magukért és a közösségükért.

Azt mondom, eredményes cigány felzárkózást nem lehet ma másképpen elérni. Ha valaki azt hirdeti, hogy mégis, az felelőtlen, nem látja reálisan a minket körülvevő viszonyokat, demográfiai és munkaerő-piaci folyamatokat, társadalmi elvárásokat. És mivel sokunknak igenis fontos, hogy a cigány ügy miatt ne rogyjon meg ez az ország néhány éven belül, csakis az elmúlt években elvégzett munka folytatására szavazhatunk.