Tárgyilagosan szemlélve elmondtunk már róla mindent, hogy mennyire veszélyes ez a fajta rendpárti, rombolókra és építőkre osztott társadalmi berendezkedés, ahol a megfélemlítés mindennapos élettapasztalat, ahol a leszakadó, elszegényedett rétegek újfeudális viszonyrendszerben szenvednek új uraik elnyomása alatt, és ahol ezek az urak gyakorlatilag bármiféle felügyelet és kontroll nélkül, lényegében szem elől rejtve végezhetnek mindenféle “társadalmi kísérleteket” a kiszolgáltatott magyar állampolgárok kontójára.
Érpatak egyszerre volt tünete egy rosszul működő demokratikus jogállamiságnak és segélykiáltása a hatalom által magukra hagyott, senki által nem képviselt rétegeknek.
Kétségtelen, hogy Orosz Mihály Zoltánt három alkalommal választották meg demokratikus úton a falu polgármesterének. Az is biztos, hogy a településen, amely teherként hordozta a munkaerőhiányba, az elszegényedésbe, a jövőkép nélküliségbe belefáradó lakosság minden türelmetlenségét és elkeseredettségét, több mint egy évtizeden keresztül gyakorlatilag háborítatlanul kísérletezhetett polgármesterként a saját lakosságával, olyan autoriter rendszert építve maga köré, ami sokáig megbonthatatlannak tűnt.”