Brecht akkor kommunista vagy náci?

„Pontosan így van. Csak ezt nem látjuk, mivel felnőtt már három nemzedék, amelyet a marxista történelemszemlélet alapján oktattak históriára, ugyanis a (neo)liberalizmus is marxizmus, csak lereszelték róla az őszinte – bár mégoly rettenetes! – hiteket, és minden maradék identitást, tradicionalizmust. Igen, minden messianisztikus, világmegváltó – vagyis elmebeteg – ideológia csak és kizárólag antitradicionalista társadalmakban képes hatalomra vergődni. S a világmegváltó, elmebeteg ideológiák sorában a legifjabb és legrettenetesebb, vagyis a mai neo­liberalizmus már nem egyszerűen küzd a tradicionalizmus ellen, hanem első számú axiómája, hogy a tradicionalizmus az eredendő bűn, a nácizmus maga.

A hagyományban és a hagyománytiszteletben hentereg mindaz, amit a mi világmegváltóink meg akarnak haladni: a vallás; Isten; hit; nemzet; család; identitás; férfi és asszony; gyerek; természet (senkit ne tévesszen meg az »zöldek« természetrajongása, ők a természet legelszántabb, legbigottabb, legmegátalkodottabb gyűlölői!); haza; história; múlt; idő; könyv; Gutenberg-galaxis; kötelező olvasmány, Thomas Mann, Gárdonyi, Jókai; iskola, fegyelem, számonkérés, nevelés, büntetés, tekintély; hierarchia; valahová tartozás.

Ebben a végtelenül beteg világban már a végtelenül kommunista Bertolt Brecht is náci, hiszen így sóhajt fel egy meggondolatlan pillanatában:

A szegény B. B.-ről
1. Én, Bertolt Brecht, a fekete erdőkből / származom. Anyám a városba vitt,
midőn méhében feküdtem. S az erdők hűvösségét / megőrzöm magamban halálomig.

2. Az aszfaltváros az otthonom. Valamennyi / halotti szentségét magamhoz vettem:
ujságokat. És dohányt. Pálinkát. / Gyanakvón, lustán és végül elégedetten.

Szegény, szegény, végtelenül cinikus Brecht, akitől megkérdezték egyszer, ha már egyszer kommunista, akkor miért Amerikába menekült a nácik elől, miért nem a Szovjet­unióba, s akkor azt válaszolta, hogy azért, mert Moszkvában nem kapna elég cukrot a kávéjába.

Szegény, szegény, elviselhetetlen Brecht, ha ezt a verset ma írná, azonnal megkapná a »Völkisch« vádat, ami rosszabb (mert kiterjesztőbb) a nácizmus vádjánál. Még hogy az »erdők hűvösségét«, a származás helyét, az eredetet megőrzöd magadban halálodig? »Völ­kisch!« Nincs származás! Nincs eredet! Nincs emlék! Nincsen múlt és ragaszkodás! Különösen nem a Fekete-erdőhöz! Még hogy Fekete-erdő…”