„A Jobbik azzal, hogy radikális és rendszerellenes karakterét, ha csupán formálisan is, de feladta, elvesztette kezdeményező szerepét. A párt, a menekültválság kirobbanása után, a kormányzati politikát kívülről figyelő, azzal szemben érvényes alternatívát megfogalmazni nem tudó, reagáló pozícióba kényszerült. Vagyis néppártosodásával saját magát szorította karanténba.
Politikáját ezen felül a puha diktatúra logikája szerint kézivezérelt állami, vagy kormányközeli sajtóban – ide számítva a Lokált és a megyei napilapokat is – előbb tényszerűen meglévő orosz kapcsolataival, majd a feltételezett, és a központi propaganda által sugallt iszlámbarátsággal lehetett hitelteleníteni.”