Az uniós csatlakozáshoz vezető és az uniós együttműködést fenntartó alkurendszernek a szabadpiac éppúgy eleme, mint az uniós transzferek rendszere. A csomagra egyben mondtunk igent.
„Az uniós csatlakozáshoz vezető és az uniós együttműködést fenntartó alkurendszernek a szabadpiac éppúgy eleme, mint az uniós transzferek rendszere. A csomagra egyben mondtunk igent. A protekcionista intézkedések korlátozása a mérlegre téve minden bizonnyal a Nyugatnak és Közép-Európának is haszon, ez viszont nem azt jelenti, hogy minden egyes szereplő mindig nyer azzal.
Hiszen:
+ Vannak olyan régiók, emberek és cégek, amelyek és akik nehezen tudnak lépést tartani az ötszázmilliós piac kihívásaival. Nehezebben látják meg például a szabadpiac szépségeit a piacgazdaságban munkahelyüket vesztő, szocialista ipari régiókban élő emberek.
+ Még az alapból jól járó vállalkozások és emberek sem minden nap csak az előnyöket látják. Kiváltképp, ha figyelembe vesszük, hogy évtizedeken keresztül a mai eredménynél jóval többet vártunk az EU-tól. A kisvállalkozások támogatása és az új infrastruktúra viszont kézzel fogható haszon.
+ Egyes gazdaságfejlesztési lehetőségek talán célravezetőek lennének, de a jelenlegi keretek nem engedik meg őket. Például bizonyos iparágak védelme talán hosszú távon hasznunkra válna, de az torzítaná a jelenben zajló szabad európai versenyt.
+ A helyi politika és gazdaság krémjének talán határtalan gazdagodási lehetőségeket jelentene az unión kívüli élet. Az unióban például tilos a magáncégek állami támogatása, kívül bárki bármekkorára hízlalható. Belül viszont a transzferekből juthat bőven az elitnek.
A felzárkóztatásra szánt uniós pénz célja hivatalosan ugyan nem a fentiek ellensúlyozása, de könnyen belátható, hogy ezekben is segíthet. A nyugati országok ezzel a politikai egység fenntartását, és közvetve a saját vállalataik zökkenőmentes működését is támogatják. Mégpedig a támogatott országok politikusai által felfogott nemzeti- és önérdekek sajátjukhoz igazításával. Ettől még az uniós források kihelyezése és elköltése nem garantáltan hatékony. És talán éppen emiatt nem az.
A transzferek hatalmas mennyiségű pénzt hoznak a közép-európai gazdaságokba. Az ilyen támogatások soha nem a leghatékonyabb pénzköltéshez vezetnek, de pénzt használni sokféleképpen lehet. A prosperitáshoz vezető célok és arányok megtalálása a személyesen érdekelt és közösségért felelős nemzeti elit feladata.
A pénz addig jár, amíg a politikusok ledealelik. Addig marad, amíg úgy érzik: megéri.”
Egyre hangosabban hallatják a hangjukat azok a szakértők, akik a mesterséges intelligenciával foglalkozó nagyvállalatok tőzsdei túlértékeltségére és a veszélyes pénzáramlásokra is felhívják a figyelmet. Vajon mi lesz ebből? Újabb dotkomlufit fújunk?
Valami nincs rendben a levegővel keleti szomszédunkban.
„Szégyellje magát fidesz bérenc!” – írta több kommentelő is az elemzőnek.
A Tisza Párt vagyonadója először az 5 milliárd feletti vagyonokat célozta, aztán már az 1 milliárd felettieket is. Ha így folytatódik, hamarosan azok is fizethetnek, akiknek semmijük sincs, csak hitelük. A történelem jól ismeri az ilyen gazdaságpolitikát. A történet vége mindig ugyanaz lett, a gazdagok elmentek, a középosztály pedig fizetett.
A termelők az Európai Parlament épületénél tiltakoztak, mivel az új uniós költségvetés közel negyedével csökkentené az agrártámogatásokat.
Bart De Wever belga miniszterelnök közölte „mindent megtesz, ami csak hatalmában áll”, hogy megakadályozza az EU által Ukrajnának nyújtott új hitelt.
A Tisza-vezért egy minden irónia nélkül éltető oldalnak gondolhatta a Manöken Istenkirályt.
Brutális adóemeléseket hozna a Tisza-csomag: nőne az SZJA és a társasági adó, megszűnne az anyák adómentessége és jönne a nyugdíjasadó. A Nők 40 programot is eltörölnék – mindez Brüsszel utasítására, Magyar Péter vezetésével.
