Uniós pénz akkor jár, ha kijárják

„Az uniós csatlakozáshoz vezető és az uniós együttműködést fenntartó alkurendszernek a szabadpiac éppúgy eleme, mint az uniós transzferek rendszere. A csomagra egyben mondtunk igent. A protekcionista intézkedések korlátozása a mérlegre téve minden bizonnyal a Nyugatnak és Közép-Európának is haszon, ez viszont nem azt jelenti, hogy minden egyes szereplő mindig nyer azzal.

Hiszen:

+ Vannak olyan régiók, emberek és cégek, amelyek és akik nehezen tudnak lépést tartani az ötszázmilliós piac kihívásaival. Nehezebben látják meg például a szabadpiac szépségeit a piacgazdaságban munkahelyüket vesztő, szocialista ipari régiókban élő emberek.

+ Még az alapból jól járó vállalkozások és emberek sem minden nap csak az előnyöket látják. Kiváltképp, ha figyelembe vesszük, hogy évtizedeken keresztül a mai eredménynél jóval többet vártunk az EU-tól. A kisvállalkozások támogatása és az új infrastruktúra viszont kézzel fogható haszon.

+ Egyes gazdaságfejlesztési lehetőségek talán célravezetőek lennének, de a jelenlegi keretek nem engedik meg őket. Például bizonyos iparágak védelme talán hosszú távon hasznunkra válna, de az torzítaná a jelenben zajló szabad európai versenyt.

+ A helyi politika és gazdaság krémjének talán határtalan gazdagodási lehetőségeket jelentene az unión kívüli élet. Az unióban például tilos a magáncégek állami támogatása, kívül bárki bármekkorára hízlalható. Belül viszont a transzferekből juthat bőven az elitnek.

A felzárkóztatásra szánt uniós pénz célja hivatalosan ugyan nem a fentiek ellensúlyozása, de könnyen belátható, hogy ezekben is segíthet. A nyugati országok ezzel a politikai egység fenntartását, és közvetve a saját vállalataik zökkenőmentes működését is támogatják. Mégpedig a támogatott országok politikusai által felfogott nemzeti- és önérdekek sajátjukhoz igazításával. Ettől még az uniós források kihelyezése és elköltése nem garantáltan hatékony. És talán éppen emiatt nem az.

A transzferek hatalmas mennyiségű pénzt hoznak a közép-európai gazdaságokba. Az ilyen támogatások soha nem a leghatékonyabb pénzköltéshez vezetnek, de pénzt használni sokféleképpen lehet. A prosperitáshoz vezető célok és arányok megtalálása a személyesen érdekelt és közösségért felelős nemzeti elit feladata. 

A pénz addig jár, amíg a politikusok ledealelik. Addig marad, amíg úgy érzik: megéri.”