Nem kell egy újság?

„A magyar sajtó egymásba ágyazott válságok sorával küzd, és ezeknek csak egy részét okozza Orbán Viktor. Megoldani se tudná egyedül, ha holnaptól megtérne, és váratlanul a közjóért kezdene dolgozni. A hirdetőkkel például nem az a baj, hogy beleszólnak a tartalomba, hanem hogy hatékonyabb felületeket találtak a globális internetóriásokban – amelyek semmiféle közteherviselésben sem óhajtanak részt venni, nem utolsósorban ebből származik a versenyelőnyük. Őket nem a magyar kormány fogja megadóztatni, mert a portán sem engedik be: ezért van szükség félmilliárd európai polgár közös súlyára. És nem csak ezért, de ezt később.

A Politis harmincezer előfizetőt akart összeszedni, ami csekélységnek hat egy tízmilliós országban, de máris igen bátor vállalásnak, ha megnézzük, hányan hajlandóak pénzt adni a tájékozódásért. Magyarországon ez gyakorlatilag a nyomtatott újságokat jelenti, lévén hogy a fizetős online tartalom elhanyagolható.

Ennél alig több fogyott a Népszabadságból, mielőtt Orbán bezáratta. Ilyen nagyságrendű a HVG eladása is – és ezek a legnagyobbak, több évtizedes múlttal. Ha az összes közéleti kiadványt összeadjuk – napi- és hetilapokat egy kalapba –, akkor az jön ki, hogy Magyarországon százötvenezernél többen nem áldoznak a pénzükből újságra. Ez viszont egyáltalán nem általános jelenség. A legnagyobb finn napilap, a Helsingin Sanomat naponta negyedmillió példányt ad el egy öt és fél milliós országban – és utána jönnek a többiek, számosan. A nyolcmilliós Ausztriában csak a Kuriert olvassák annyian, mint nálunk a komplett szeriőz sajtót. A magyarok felét számláló szlovákok pedig képesek eltartani a hatvanezres példányszámú Pravda mellett a feleakkora Sme-t.

Biztos azért, mert mi, magyarok már eleve mindent tudunk.

Dudás Gergely próbálkozása persze nemhogy sok sebből vérzett, de a beleit húzta maga után. Nem létező újság kért támogatást, hanem egyetlen nem különösebben ismert ember, aki sem stábot, sem tartalmat, sem megkerülhetetlen életművet nem tudott felmutatni. Ráadásul okkal mondta a megcélzott közönség, hogy amit Dudás tervez, az létezik. Van kormánytól független sajtó különféle ízekben, tényfeltáró, szórakoztató, szigorúan objektív és véleményes.

Csak az a kérdés, meddig van, és mi lesz, ha megszűnik.”