„Büszkeség és hála tölt el, mert egy olyan nemzethez tartozom, amelyet a történelem vihara meggyötört ugyan, de mégis tud boldog és sikeres lenni. Ahhoz a néphez, nemzethez tartozom, amely páratlan, gazdag hagyománnyal, kulturális örökséggel tudja megajándékozni Európát!
Ebből a kulturális örökségből is kiemelkedik a népdalok és népmesék sokasága. Olyan táptalaja ez egy nemzetnek, amely megerősíti a lelket és továbbadja a bölcsességet. Ezek pedig szükségesek a túléléshez, a fennmaradáshoz és amely ugyanakkor egyetlen, összefüggő auraként vesz körbe egy testet, még akkor is ha végtagjait leszaggatták gonosz kezek!
Ezt a kultúrát, mely több ezer éves múltra tekint vissza, meg kell őriznünk, tovább kell vinnünk és végzetes hiba lenne összekeverni vagy hagyni, hogy megsemmisüljön idegen, más kultúrájú és vallású népek által, ahogy a pillanatnyi európai behatás azt erőlteti.
Több internetes vitám volt már olyan anyaországi magyarokkal, akik bizonyos külső ösztökélésre másféle gondolkodást követnek, mint mi székelyek vagy erdélyi magyarok. Azzal vádolnak bennünket gyakorta, hogy olcsó ajándékkal, egyesek szerint üveggyöngyökkel megvesztegetve (ezt a magyar állampolgárság megadására értik), a kormányon lévő párt fanatikus hívei lettünk.
Akik ilyeneket mondanak, azok nem ismerik a székelyeket és erdélyi magyarokat vagy szándékosan megpróbálják leértékelni őket, mivel jelen esetben éppen így kívánja politikai irányzatuk.”