Attól még nem leszel kommunista, hogy osztályról beszélsz

„Persze közbe lehet vetni, hogy mit rózsának hívunk, bárhogy nevezzük, éppoly illatos. Vagyis, hogy mindezeket a jelenségeket le lehetne más szavakkal is írni, nem muszáj föltétlenül azt az osztály szót használnunk, ami ebben a régióban kétségtelenül felidézheti a »létezett szocializmus« traumáit.

Ezzel készségesen egyet is érthetnénk, egy baj van csupán. Az osztály fogalmának régióbeli kilúgozása, tabusítása nem csupán a történelmi traumák miatt történt, hanem egészen konkrét politikai hatása is volt. A rendszerváltás után nemcsak Magyarországon, de a környéken máshol is hasonló folyamatok játszódtak le:

Az osztály fogalmának kiírása a politikai szókészletből szalonképtelenné tette a gazdasági-társadalmi egyenlőtlenségekről szóló politikai vitát is. Vagyis nemcsak a szó, de az általa leírt valóság is illegitim témaként lett megbélyegezve. Nem beszélünk róla, mert jajj, a kommunisták!

Csakhogy az igazságtalan, egész életre kiható egyenlőtlenségek valósága nem szűnt meg, épp ellenkezőleg így tudott csak igazán turbófokozatra kapcsolni. És vele kéz a kézben jött a posztszocialista Kelet-Európa összes káros társadalmi jelensége az egykulcsos adótól a közszolgáltatások szétverésén át az összeszerelőműhely-köztársaságokig. A tabusítás, az emberek hétköznapi tapasztalatainak ki nem mondhatósága pedig hozta magával a »szókimondó« szélsőjobbot és az illiberalizmust is.”