Tehet erről a nép?

„Kétfajta romlottság van, mondja már Montesquieu, az egyik, amikor a nép nem tartja meg a törvényeket; a másik, amikor a törvények rontják meg a népet: ez gyógyíthatatlan baj, mert magában az orvosságban rejlik. Kiváltja a népet ebből a felelősségi rendszerből Lánczi András filozófus, a Corvinus egyetem rektora, a kormányzat által igencsak respektált gondolkodó is. Szerinte csak annak a kérdésnek van értelme, hogy »Ki a felelős?«, annak nincs, hogy »Mi a felelős?« Például a nép, teszem hozzá. A politikust pedig Lánczi szerint nem a felelősség, hanem a sikeresség minősíti.

Ezek szerint a nép felelőssége eleve minimális, ráadásul a Fidesz sohasem teszi megtudhatóvá, mire készül, mit miért tesz. Pakstól a rezsin át Sorosig minden egyszerre csak itt terem. Ez a mentség mára azonban eltűnőben van. Ezzel együtt nem terhelnék nagy politikai felelősséget a népre. Az csak vérbő demokráciában illetné meg. Olyan rendszerben, amely a civil társadalomtól az önkormányzatokon át a szabad alkotmánybíróságig és médiarendszerig egymásra épülő intézményekkel teszi lehetővé, hogy a nép szuverén, autentikus része legyen a közéletnek. Így, magára hagyva, manipulálva alig-alig tudja teljesíteni demokratikus funkcióját. Ha amúgy is Soros-pártokat vizionálna, végképp nagy baj lenne.

Akkor kéne idézni, amit Szvetlana Alekszijevics Nobel-díjas fehérorosz írótól szoktak, hogy az emberek jók lennének, csak a nép gonosz. Ez most nem ítélet, csak gondolkodnivaló.”