Helyet követel a konzervatív stílus

„Mi a fontos? A stílus vagy a tartalom? Az, hogy végletekig kilengjen a konzervatív barométer, és egymás vállait veregethessük, hogy milyen elegánsan, szépen, adekvátan fogalmaztunk – annak a harminc embernek, aki hajlandó és képes volt meghallgatni? Vagy pedig az, hogy megnyerjük a tömegeket – és a választást?

Közhely, de örök érvényű: a történelmet a győztesek írják. Elveinket, céljainkat akkor tudjuk megvalósítani – persze sosem tökéletesen, mindig kompromisszumokkal –, ha ehhez rendelkezünk a megfelelő politikai felhatalmazással. Ellenzékben tökéletesen lehet képviselni bármit – és váltogatni az elveket, mint az alsóneműt.

Annak érdekében, hogy a mai óriási média-, információ-, politikai stb. csatazajban bármilyen módon érvényesülni lehessen, ahhoz, tetszik vagy nem, át kell ütni az ingerküszöböt. Lehet, hogy olyan hangvétel, olyan szóhasználat, kifejezésmód is szükséges lehet ehhez, amitől szüleink még pironkodtak, nagyszüleink háborogtak, dédszüleink pedig szívrohamot kaptak volna.

De ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy föladnánk a konzervativizmus, a jobboldaliság elveit. Egy jobboldali igenis lehet laza, formabontó, de akár polgárpukkasztó is. Sőt ma a baloldal rabja a saját előírásainak, dogmáinak, és nem enged semmilyen eltérést az előírt kánontól.”