„Harmadszor: tény, hogy a baloldali, jobboldali és liberális ellenzék valóban széthullott állapotban van, nincsenek kiemelkedő politikusaik, ráadásul egymással is folyamatos versenyben és vitában vannak, ám a hódmezővásárhelyi eredmény felrázhatja őket. Ők, akik már-már beletörődtek abba, hogy nem osztanak lapot nekik a 2018-as parlamenti választásokon, felocsúdhatnak ebből a rezignált állapotból, s megpróbálhatják elhitetni magukkal és másokkal is, hogy van esély a választás megnyerésére, van értelme újra felvenni a kesztyűt.
Ennek az esélye nem is kevés, s jelen pillanatban véleményem szerint innentől kezdve már nem lehet kizárni, hogy a végén mégis képesek az egyéni kerületekben kompromisszumokat kötni, és beállni egy közös jelölt mögé – aki vagy független, vagy pártinduló. (A pártlistákat már nem változtathatják meg.)
Mindebből pedig az következik, hogy változtatni kell és szükséges a kormányoldali kampány eddigi arculatán, mégpedig minél gyorsabban, annak az érdekében, hogy ne ismétlődjön meg még egyszer a 2002-es kudarc és az az követő – teljesen érhető és indokolt – országos letargia.”