„A döntéshozó választhat utasítás típusú szabályozást (például mennyiségi korlátozást) vagy piaci típusú szabályozást. Extra adót (buliadó, nyitvatartási illeték, zajszennyezési hozzájárulás, takarítási díj, részegség-felhalmozási hozzájárulás, stb.), lehet kivetni a bulinegyed szórakozóhelyeire vagy lehet nyitvatartási engedélyeket árulni nekik.
A lényeg, hogy a megfelelő forma arra ösztönözheti ezeket a helyeket, hogy csökkentsék a károk (külső költségek) termelését, ugyanakkor forrást biztosít, amely lehetővé tenné a lakók kompenzációját és/vagy költségeik közösségi megoldásokkal való csökkentését.
Itt érdemes megállni egy szóra. Felmerül, hogy a helyi hatóság bevonása nélkül, piaci alapon is megoldható a kompenzáció, illetve működhet az önszabályozás, de sajnos a közgazdaságtan éppen az ilyen esetekre vonatkozóan állítja, hogy az érintettek nagy száma miatt ez nem megy önkéntes (piaci) alapon.
Az nem kérdés tehát, nem lehet kérdés, hogy a helyieknek, a környéken lakóknak érintettségük okán (negatív externális hatás) lehet, illetve kell, hogy legyen beleszólásuk abba, hogy az érintett piac (bulinegyed), hogyan működjön, működhessen.
Nem a közösség van a piacért, hanem a piac van a közösségért. A piacok működésmódjának szabályozása (akár teljes tiltása) demokráciákban éppen a demokrácia érdekében természetes és szokásos dolog.”
(MTI)