Fejlövés

„Ez volna a történelmi párhuzam, az évfordulós egybeesés. Amúgy most minden más. Nincs most itt olyan gazember, akinek legalább ahhoz lenne mersze, hogy fegyvert fogjon, ugyan, kérem! Gyáva kis patkányok szaladgálnak szerteszéjjel, és a virtuális világban fényképeket posztolgatnak a fejbe lőtt miniszterelnökről, aláírván: »Keresd a hibát, én nem találtam.« Ó, hát persze… Miért is találná a hibát a fejbe lőtt Orbán Viktor fotómontázsán a pécsi szocialisták vezetőségi tagja, bizonyos Simon József, afféle hamisítatlan disznófejű kisúr, fröccs­öntött Horvát-Sanovics, Sztanykovszky Tibor, Pogány (Schwartz) József – az örök és kiirthatatlan, rohadt lumpenproli friss sarjadása.

Neki ennyi jutott: hogy fejbe lőtt Orbán Viktor-képeket tegyen fel a virtuális valóságba, ahol az elvtársai sikkantgatnak a gyönyörűségtől a kép láttán, a pártja meg kiad egy igazi, hamisítatlan lumpenproli nyilatkozatot a »gyűlöletkeltésről«, így vigyorogva össze az elvtársakkal és a disznófejű kisúrral a reterát mögött, és aztán tényleg naponta elképzelik, újra és újra kéjesen, hogy miképpen lőnének fejbe bennünket az első adandó alkalommal, amikor ezt újra megtehetnék, persze miután már le vagyunk fegyverezve és gúzsba vagyunk kötve, és semmi esélyünk a védekezésre, pontosan ezek és így lőtték agyon a cári családot is, ugyanígy, gyerekestül, asszonyostul, szolgálóstul, majd a sortűz után életben maradottakat puskatussal agyonverték, és sokáig, életük végéig erről adomáztak a vodkák fölött, erről, a »hőstettükről«.

Igazából itt vége is. Megemlíthetjük még, hogy lám-lám, előbb a miniszterelnök bábujának fejét rugdaljuk végig az utcán, aztán g…nek és sz…nak nevezzük, vagyis megfosztjuk emberi méltóságától, »dehumanizáljuk«, aztán kerítünk egy belvárosi megmondóembert a legszűkebb körből, aki kimondja, hogy Orbán majd Ceausescuként végzi, ezután kisvártatva akad majd egy lumpenproli, aki kiposztolja Orbánt fejbe lőve.

Megemlíthetjük – de minek? Úgysem fog semmit sem jelenti ezeknek. És nincs is rá szükség, hogy jelentsen. Arra van szükség, hogy nagyon figyeljünk és imádkozzunk ezek helyett is: nehogy egyszer a mi türelmünknek legyen vége.”