Előbb-utóbb lesznek, akikhez a hatalmon lévőknek muszáj mást szólni, valamivel indokolni, hogy miért nincs más értelmes választás, mint ők. Az, hogy ők – ők, üres érv. S ez mindenkinek, aki nem ők, sértő.
A rettegés, az összebújás ösztöne nagy úr. A gyűlölet és a félelem is összetart. Létezik a megszokás, a történelmi ösztön is. Aztán van a jól jártak tábora, a hatalom édes érzésének közössége is. Sőt, a nagy mítosz, a totális képviselet is működhet. De a választások közeledtével egyre több szavazóban motoszkálni kezd majd az a kérdés is, hogy akar nekem mondani valaki bármit is? Meg akar szólítani? Van politikai nevem?”