Pressman már az amerikaiaknak is irtó ciki volt: a lehetséges utódja mindent helyreállítana
„Az amerikai nép nevében bocsánatot kérek ezért a viselkedésért” – mondta Bryan E. Leib.
Nem mindkét oldal hirdeti a rasszizmust és a gyűlöletet, csak az egyik.
„A centristák és a liberálisok következetesen azt hirdetik, hogy »mindkét oldal ugyanannyira rossz« (utalva a fasisztákra és az antifasisztákra). 2016 Trump győzelme folytán arról szólt, hogy állást kell foglalni, de ez nem történt meg. Nem mindkét oldal hirdeti a rasszizmust és a gyűlöletet, csak az egyik. Csak az egyik oldal nyilatkoztatja ki az etnikumok, nemek és osztályok közötti szigorú hierarchiát, aminek a nevében el kell taposni őket. A mi oldalunk pedig amellett foglalt állást, hogy megakadályozzák mindazokat, akik a gyűlölet nevében támadnak és gyilkolnak.
Az amerikai Anti-Defamation League’s Center on Extremism legfrissebb kutatása alapján a fehér jobboldali szélsőségesek által elkövetett gyilkosságok száma 2017-ben megduplázódott az előző évhez képest. A tavalyi évben szélsőségesek összesen 34 személyt gyilkoltak meg, aminek 59 százalékát fehér jobboldali férfiak követték el, amihez hozzátartozik az alt right és az alt lite is. 2016-ban ez a szám még csak 7 volt, tehát Trump megválasztása óta ez egy 157 százalékos növekedést jelent.
2017-ről további érdekes statisztikai tény, hogy a fehér szélsőségesek által elkövetett támadások száma meghaladta az iszlám fundamentalisták által véghezvitt terrortámadások arányát. Az ADL intézet igazgatója Jonathan Greenblatt azt nyilatkozta a Huffington Post-nak, hogy egyértelmű tendenciának mutatkozik, hogy a gyűlöletbeszéd és eszmék valamint a határozott rasszista retorika végül erőszakhoz vezet. A centristák és a neoliberálisok részéről örök konfliktus forrása, hogy szeretnék biztosítani a neofasiszták és rasszisták jogát a szólás- és véleményszabadsághoz, aminek az eredménye a gyűlölettel teli eszmék szaporodása és publicitása. A New York Times például számos portrét készített az amerikai alt right és egyéb jobboldali szélsőséges csoportok képviselőiről, amiben kifejezetten karizmatikus és normális, mindennapi emberekként ábrázolja őket, már-már szimpátiát ébresztve az olvasókban.”