„A nagyobb kormányellenes tüntetéseket ráadásul nem is az ellenzéki pártok, hanem a közösségi oldalakon alakuló csoportok szervezték, az ellenzéki pártokat – azok népszerűtlensége és szerencsétlenkedése okán – sokáig nem is engedték ezekre a tüntetésekre. A kezdeti lendület után a tüntetések rendre elhalnak, szervezőik előbb-utóbb beállnak ellenzéki politikusnak, vagy hordószónoknak egy következő tüntetésen, esetleg valamelyik tv-stúdióban.
A Békemenet ezzel szemben mindig ott lóg a levegőben! Amikor a polgári kormányzás hazai és külföldi ellenfelei felbátorodnak, a néplélek spontán rándulása bármikor életre hívhat egy újabb Békemenetet. A Civil Összefogás Fórum által szervezett közös nagy séták nem valami, vagy valakik ellen, hanem valamiért, Magyarországért, és annak függetlenségéért hívják utcára támogatóikat.
A tömegben szimpatikus fiatalok és bölcs idősek, babakocsit toló párok és lelkes szemű diákok vonulnak nemzeti színű zászlókkal. Érzik, hogy fontos ott lenniük. Érzik, hogy alakíthatják saját családjuk és hazájuk sorsát. A legtöbben talán még emlékeznek is a 2002-es Kossuth téri jelmondatra, és hisznek a szeretet, valamint az összefogás erejében!”