Geréb Ágnes ítélete és a jogállam

„Geréb Ágnes tetteit feltehetően a jó szándék és a segíteni akarás vezérelte. No és némi dacos küldetéstudat. Ez utóbbi pedig igencsak veszélyes tud lenni. Ahogyan az is, ha valaki elkezdi azt hinni, hogy megkérdőjelezhetetlen orákulum, tévedhetetlen megváltó. Aki sosem hibázhat. És aki az őt körülvevő, rocksztároknak kijáró rajongás és hódolat miatt már saját maga is elhiszi, hogy nem tud, nem tudott hibázni.

Pedig az van, hogy hibázott. Kétszer is. Két emberélet szárad a lelkén. Két gyermek halt meg, szó szerint a kezei között. És Geréb egyik tragédiáért sem kért bocsánatot. Összeszorított szájjal, sértődötten vette tudomásul, hogy a bíróság a kirendelt orvos­szakértők szakvéleménye alapján bűnösnek találta két gyermek halála ügyében. És nem érzi magát hibásnak.

Ezek tények. Objektív, száraz tények. Orvosi diplomával nem rendelkezem, de hiszek abban, hogy egy demokratikus jogállamban élek, és azok a szervek, akik erre hivatottak, részrehajlás nélkül el tudják végezni a feladatukat. Hiszek abban, hogy Magyarország egy olyan jogállam, ahol működnek a fékek és az ellensúlyok. Emiatt merem rábízni magam a kirendelt orvosszakértőre, emiatt bízom abban, hogy mind jogilag, mind orvosszakmai­lag kifogásolhatatlan ítélet született.

Persze tudjuk, hogy Magyarország a tízmillió szövetségi kapitány országa. Tudjuk, hogy Magyarországon mindenki kiválóan ért mindenhez. Jómagam azt gondolom, hogy a világ egyik legtehetségesebb népe vagyunk, ugyanakkor mégsem hiszek benne, hogy az a több ezer kommentelő, aki szakértőinek gondolt véleményét fogalmazza meg Geréb ügyé­ben, jogi végzettség vagy akár orvosi diploma híján valóban meg tudná állapítani minden kétséget kizáróan, hogy helyes vagy kifogásolható ítélet született.”