Napjaink Európájának reményre van szüksége!

Krisztusban kedves testvérek!

„Jobbod, Uram, dicső az erőtől…” / „Uram, a jobbod kitűnik erejével…” (2Móz/Kiv 15,6) – hangzik a 2018-as ökunenikus imahét mottója. Ez a mondat emlékeztet minket arra, hogy Isten a világ és a történelem ura, és nála van az  emberiség reménye.

Napjaink Európájának reményre van szüksége! Országaink lakóinak a reménytelenség miatti elfojtott szomorúság tükröződik arcán – az Isten nélküli élet ürességének tünete. A gazdasági jólét önmagában nem elég, hogy kitöltse az emberi szívet: a vagyon felhalmozása, a szolidaritás és a befogadás elutasítása paradox módon új szegénységet teremt. Akinek szíve nyitott az evangéliumra, észreveszi a másik embert, a szenvedőt, az időset, a munkanélkülit, és együttérzése reményt ébreszt bennük is.

Mi, keresztények reményünkről szeretnénk tanúságot tenni, amely Krisztussal való életünkben gyökerezik. Meg vagyunk győződve arról, hogy Krisztussal lehetséges, hogy lelki békével éljük meg a mai világ támasztotta nehézségeket, és egy jobb jövőt építsünk, tekintetünket az örökkévalóságra emelve.

Napjainban újabb és újabb formái bukkannak fel a rabszolgaságnak, mely alapjaiban károsítja az Isten képmására formált emberi személy méltóságát: azokra az emberekre gondolunk, akik a háborúk és a nélkülözés miatt tömegesen kényszerülnek arra, hogy elhagyják családjaikat és otthonaikat. Egy jobb jövő csak akkor lehetséges, ha Istenre és a szívünkre hallgatva teszünk igazságot, akár személyekként, akár közösségekként. 

Az európai keresztény egyházak Krisztus szeretetét szeretnék hirdetni minden személynek, Isten képmásainak. Az egyházak látható egysége utáni vágyakozás ma a keresztény közösségek jóakaratán keresztül fejeződik ki, egységünket tehát a következőképpen szeretnénk megerősíteni:

– szolidaritásra törekszünk azokkal a keresztény testvéreinkkel, akik szegénységben, magányban vagy peremre szorultan élnek;

– szolidaritásra törekszünk azokkal a keresztény testvéreinkkel, akiket hitük miatt üldöznek, különösképpen a Közel-Keleten, Afrikában és Ázsiában;

– szolidaritásra törekszünk testvéreinkkel, akik Európa kapuihoz jönnek;

– közösen munkálkodunk egy olyan Európáért, amelyik szívén viseli állampolgárai lelki és fizikai szükségleteit.

E sürgős kihívások is felhívják a figyelmet arra, mennyire fontos a keresztények egysége. Arra szólítjuk fel tehát híveinket, hogy legyenek állhatatosak a reményben, és legyenek tanúi az evangéliumnak. Mindez megköveteli, hogy kölcsönös megértéssel támogassuk egymást a Lélekben való egység és a béke köteléke által.

Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) és az Európai Egyházak Konferenciája (CEC)