Antall utca és Antall-szobor Zágrábban

„A szobor története jóval egyszerűbb és rövidebb, ezért talán szebb is. 2001. július 17-én vacsorára hívtam a rezidenciára Milan Bandicot, Zágráb város szocialista polgármesterét. A vacsorát követő kávézás-konyakozás közben felvetettem neki: milyen szép és jó lenne, ha az Antall József utcában szobor is emlékeztetne a kommunizmus után első szabadon választott magyar miniszterelnökre. Bandic olyan természetességgel bólintott, mintha maga sem értené, miért nincs még ott szobor. A következő napokban irodájában folytattuk a beszélgetést, hihetetlen gyorsasággal megegyeztünk a részletekben. A szobrot a Magyar Köztársaság Nagykövetsége és Zágráb Város közösen állítja fel. Magát a szobrot mi hozzuk, a posztamenst és a környezetet a város alakítja ki. Két látogatás a polgármesternél – a második Antall Józsefné társaságában – elegendő volt az előkészítéshez és a végső döntéshez. A család javaslatára Marton László kiváló magyar szobrász már korábban elkészült alkotását hoztuk Zágrábba. Egy kitűnő helyi mérnök szép parkot alakított ki az utca közepén, a jégstadion mellett, fákat ültettek, ízléses fémpadokat helyeztek el. A legdrágább dél-amerikai gránitot használták fel (pedig horvát is volt!) nem csak a posztamens, hanem a köré épített ovális padozat elkészítéséhez is. Az elegáns, nem hivalkodó, de mégis nagyon attraktív emlékszobrot Mádl Ferenc magyar és Stipe Mesic horvát köztársasági elnök avatta fel 2002. március 11-én, verőfényes, gyönyörű tavaszi napon.

Ez alkalommal már sikerült sok magyar közéleti személyiséget, volt politikustársakat és régi barátokat Zágrábba hívni. Jó volt együtt látni régi kormánytagokat, akik akkor már sajnos különböző pártok színeiben folytatták – néha egymás ellen – politikai pályafutásukat.

Horvátországban meglehetősen nagy egyetértés van a jobboldal és a baloldal között alapvető nemzeti érdekek vonatkozásában. Nem kivétel ez alól a magyar– horvát viszony megítélése sem. Önmagáért beszél az a tény, hogy Zágrábban a jobboldal nevezett el utcát Antall Józsefről, és a baloldal állított szobrot neki az utca középső részén. A magyarság abban a kivételes történelmi helyzetben van, hogy két szomszédjával egy évezreden át harmonikus kapcsolatban, szoros együttműködésben élt. A lengyelekről és a horvátokról van szó. Míg előzőkkel töretlen volt a baráti kapcsolat a mai napig, utóbbiakkal azonban a 81ő éves perszonálunióban eltöltött idő utolsó fél évszázadában felmerültek nézeteltérések. Az első világháborút követő különválásunk után elhidegült a kapcsolat, nemigen vettünk tudomást egymásról. A Jugoszláviában eltöltött, csalódásokkal teli hetven esztendő után a magyarok voltak az elsők, akik segítséget nyújtottak délnyugati szomszédjuknak a valódi függetlenség kivívásában. A horvátok ezt soha nem felejtik el. Antall József megalapozta a legújabb kori magyar–horvát barátságot, az első Orbán-kormány pedig kiteljesítette azt. Mindezt a szoborállítás után, egy évtizeddel később keletkezett feszültségek sem befolyásolják. A Magyar–Horvát Baráti Kör kezdeményezésére, találkozva a Magyarországi Horvát Önkormányzat szándékával, 2011-ben szobrot állítottunk Budapesten, a Ludovika téren Mirosláv Krlezának, a világhírű horvát írónak. Krleza 1893 és 1981 között élt, életének jelentős részét Magyarországon töltötte. Elkötelezett horvát hazafiként, baloldali gondolkodóként erősen kritizálta a Monarchiában uralkodó viszonyokat, a súlyos társadalmi megosztottságokat létrehozó »régi rendet«. Töretlen híve volt ugyanakkor a magyar–horvát együttműködésnek. A következő szellemes fordulattal jellemezte a két nép viszonyát: »Horvátok és magyarok között az elmúlt évszázadok során oly sok probléma adódott, hogy arról egy könyvet lehetne írni. Horvátokat és magyarokat ugyanakkor a történelem során oly sok minden köti össze, hogy arról egy egész könyvtárnyi irodalom szól.« A zágrábi Antall-szobor és a budapesti Krleza-szobor ezt a történelmet hirdeti, két új kötet a közös könyvtárban.”