Eszdéesztelenségek

„Munkahipotézisem az üggyel kapcsolatban az, hogy ilyen egészen extrém verbális agressziót csak az tud elkövetni, aki extrém módon kétségbeesett. Aki annyira sarokba szorítva és kiszolgáltatva érzi magát, hogy a szó szoros értelmében mindenre képes. Ha ez a feltevés helytálló, akkor azt a további kérdést kell feltennünk, hogy miért ennyire extrém módon kétségbeesett Heller Ágnes és Konrád György.

A dolog azért is talányos, mert mindketten igen öreg emberek, és szellemi teljesítményeik alapján nyugodt, derűs elégedettséggel is készülődhetnének az elmúlásra, bölcs, elgondolkodtató tanácsokkal ellátva az utókort. A nagy kérdés tehát, hogy miből ered az a kétségbeesés, ami mindezek helyett éppen életük utolsó éveiben darálja le brutálisan azt is, ami talán akár elismerésre méltó is lehetne életművükben. Ezt feltehetőleg valami egészen tragikus lélektani csapás válthatta ki.

Nagy kérdés, hogy mi ez a csapás, és miért irányul az ebből eredő kétségbeesés irracionális agresszivitása éppen Orbán Viktor személyére. Apokaliptikus víziójukkal ugyanis olyan történelmi démonná avatják a miniszterelnököt, akinek a történelemből való kiiktatása nélkül akár az egész emberiségre, de legalábbis a magyarságra kikerülhetetlenül a teljes pusztulás vár. Ez a – lássuk be – némileg túldimenzionált rettegés és gyűlölet egyébként egyre inkább elhatalmasodni látszik az egész balliberális politikai szegmensben, így az okokat feltehetőleg a hétköznapi politika »anyázástechnikai« felszínénél sokkal mélyebb rétegekben kell keresnünk.

Bár mélységes mély a múltnak kútja, ezért teljesen önkényes bármilyen »kezdőpont« kiválasztása e paranoia genezisét illetően, de talán induljunk ki abból a harminc évvel ezelőtti pillanatból, amikor a »rendszerváltás« fedőnevű akciósorozat fontos epizódjaként az erre a célra létrehozott »inkubátorokban« életre kelnek a »rendszerváltás« pártjai. E pártok lényegében kivétel nélkül Aczél György és Soros György, vagyis a »lokális SZDSZ« és a »globális SZDSZ« intim liezonjából születtek.”