„»Miért is kell a magunk megalázásával török füleknek kedves nótát húzni?« – töprengtem majd’ három évvel ezelőtt, amikor Vona Gábor éppen aktuális törökországi látogatásán Ferenc pápa örmény népirtásról szóló szavait bírálta. Már akkor sem értettem, egy magát kereszténynek tartó párt saját bevallása szerint gyakorló katolikus elnöke miért azonosítja magát ennyire egy muszlim ország történelmi sérelmével.
Ez nem csak morális szempontból problémás, hanem politikai haszna sincs: ugyan melyik magyar szavazónak lesz rokonszenvesebb egy távoli állam vitás kérdéseiben izzó lelkesedéssel állást foglaló pártelnök?
A mostani eset azonban azt mutatja, egy ilyen protokoll-látogatás nem csak nem hoz, egyenesen visz. Lehet célzatosságot emlegetni a török Szürke Farkasok tagjainak Vonát ünneplő vonítását bemutató videó kapcsán, csak nem érdemes. Ebben a történetben semmilyen manipuláció nincs, Vona Gáborral csak a múltja jön szembe. Az pedig a mai jobbközép időkben roppant kínos. Különösen úgy, hogy a politikus 2016-ban még azt mondta: kizártnak tartja olyan fotó előkerülését, amelyen a török nacionalista, félkatonai mozgalom bármelyik vezetőjével szerepelne.
Lehet, hogy a Vona nyakába »Legyen örökké erős a török faj!« feliratú sálat akasztó, őt üdvözült mosollyal ölelgető farkaskölykök között nincs ott a szélsőjobboldali szervezet egyetlen elnökségi tagja sem. De attól még a történet ellentmond mindennek, amit mostanában a Jobbik képviselni szeretne. ”