A közéleti sajtó és az ígéret földje

„Mindezeket előrevetve (más problémákat meg majd hátra), nézzük, hol ronthatta el a Politis. Én legalábbis két nagy problémát látok itt felderengeni a magyar homályban:

Rosszul meghatározott üzemméret. A Politis egyszerűen túl magasra tette a lécet – mármint a kezdeti üzemméret szempontjából. Harmincezer előfizetőt még egy sokkal nagyobb piacon, sokkal kevésbé enerváltabb politikai közegben, az online előfizetésekhez jobban hozzászokott olvasókkal is kihívás lett volna ennyi idő alatt összekalapozni. Senki nem fojtotta volna meg Dudás Gergelyt, ha a projekt 4-5 újságíróval (esetleg még inkább leszűkített tematikával), hosszabb idő alatt és mindösszesen 4-5000 előfizetővel indul el. Aztán majd lehet bővülgetni.

Gyenge kampány. Nem lehet megkerülni, hogy 2017-ben, amikor több ezer profi cég azon dolgozik a nap 24 órájában a Facebookon, a tévéképernyőkön, hogy miképpen raboljon el időnkből pár másodpercet, a Politis kampánya nem volt elég átütő ahhoz, hogy felkapjuk a fejünket hagymaszeletelés közben, vagy két oroszautó-előz-a-rossz-sávban videó között. Ami a gyenge kampányt illeti, itt már több olyan dolgot fel lehetne sorolni, ami szerintem nem segítette a vállalkozás sikerét. (Hangsúlyoznám: nincs nálam a bölcsek köve, könnyen lehet, én sokkal rosszabb kampánnyal rukkoltam volna elő – utólag könnyű kritizálni.)

Nem létező termék. Bármennyire is sokaknak van elege a jelenlegi magyar politikai »lapjárásból«, avagy csupán a zajból és reklámokból, ez a csömör azért önmagában nem elég ahhoz, hogy egy üzleti tranzakció alapszabályai teljesen felboruljanak. Azaz viszonylag nehéz előfizetőket toborozni egy olyan produktumhoz, ami még nincs. Persze nem lehetetlen, ezt bizonyítja megannyi sikeres »crowdfunded«, azaz közösségileg finanszírozott projekt, ahol csupán egy ötlet már megmozgatta az adakozók fantáziáját.

Nem létező csapat. Ha termék nem is létezik, ilyenkor sokat segít, ha legalább azt tudatjuk leendő olvasóinkkal, kik fogják majd azt a lapot írni, amire pénzt kérünk. A titokzatos, Magyarország »harminc legjobb újságírója« kitétel itt aligha elég, én legalábbis még sosem olvastam cikket tőlük. Ráadásul ez a szerencsétlen megfogalmazás kölcsönzött némi komolytalan és bántó felhangot is a kampánynak. (ld. későbbi pont.)”