„Liberális demokraták világszerte arról gondolkodnak mostanság, hogy az ilyen elnyomó rezsimeket miként lehet felszámolni. Meggyőződésem, hogy új eszközökkel, új módszerekkel, új szabályokkal. Téves az a korábban erkölcsi fölénnyel és normatív éllel megfogalmazott politikai közhely, amely szerint békés rendszerváltás csak jogfolytonosan és az elnyomó rendszer szabályainak jogpozitivista betartása révén mehet végbe.
Egy kétharmad nélküli, új kormány gond nélkül tételezheti politikai értelemben a rendszerváltás tényét, ha előtte erre kér felhatalmazást. Gond nélkül és büszkén léphet át a kollaboráns Alkotmánybíróságon nem létezőnek tekintve azt, és gond nélkül, ráadásul politikailag legitimen állíthatja félre akár a Legfőbb Ügyészség, akár a Nemzeti Bank vagy más intézmények vezetőit. Ennek politikai legitimitása mindaddig kitart, amíg az új kormány képes mértéket tartani, és nem homogén új intézményeket teremt, hanem szemben az illiberális elnyomókkal, olyan új, liberális demokrata rendszert épít ki, amelyben a fékek és egyensúlyok az önkénnyel szemben mindenkit védenek. Olyan új rendszert kell építeni, amely tiszteli és erősíti a politikai pluralizmust, nem pedig nacionalista érvekkel intézményesen kívánja elpusztítani, megszüntetni a legitim politikai ellenfeleket a nemzeti közösség keretein belül, ahogyan ezt most itthon és Lengyelországban történik.