„Be kell látni, súlyosan tévedtek az Európai Unió alapító atyái. Elsősorban nem Konrad Adenauerre vagy Robert Schumanra gondolunk, akik még gazdasági egységgé akarták kovácsolni a kontinens egyes államait, hanem azokra – köztük Helmut Kohlra vagy Francois Mitterrandra –, akik előkészítették a közép- és kelet-európai országok csatlakozását. Abból indultak ki: politikai kultúra, gondolkodás szempontjából vagyunk olyan fejlettek, hogy a nagy értékközösség részei legyünk. (...)
Lengyelország sehol sem lenne az uniós pénz nélkül. Varsó ráadásul nem is fordulhat kelet felé, Oroszországot már csak történelmi okok miatt is mindennél nagyobb fenyegetésnek tartja. Viszont 2020 után is nagy szüksége lenne az EU-s pénze, ám értesülések szerint a következő hétéves költségvetési időszakban – hét uniós tagország javaslatára – a jogállamisághoz kötik majd a támogatásokat, annak teljesülését pedig a Velencei Bizottság állapítaná meg.
A Budapest-Varsó tengely most él és virul. De nem lehetnek kétségeink afelől, hogy EU jelenlegi irányítói hamarosan helyrehozzák az alapítók tévedését.”