„Ost arra is figyelmeztet, hogy a liberális dominanciájú rendszerváltó évtizedek osztálydiskurzus nélkülisége milyen mértékben engedte át az identitásképző intézmény szerepét a »nemzet« fogalmának. A megjelenített osztályok nélküli társadalmakban ugyanis a közösségi kötődés egyetlen elérhető formája a »nemzet« marad, amelynek ráadásul nagyon erős szimbolikus hagyománya és ideológiai múltja van a régióban.
Az osztályviszonyok létezését tagadó liberális diskurzus tehát tulajdonképpen hosszabb távon saját versenytársa, a nacionalizmus malmára hajtotta a vizet.
Ez a folyamat Magyarországon nagyon világos módon lezajlott. Benedict Anderson, a nacionalizmus vezető kutatója figyelmeztet: »Függetlenül attól, hogy milyen mértékű egyenlőtlenség vagy kizsákmányolás áll fenn egy nemzeten belül, azt mindig vízszintes bajtársiságnak képzelik el. Végső soron ez az a testvériség, ami lehetővé tette az utolsó két évszázadban nem is csak azt, hogy milliók embert öljenek ezért a korlátozott képzetért, hanem hogy életüket adják érte.«”