Az édes grundról

„A Pál utcai fiúkat az örök időszerűség emeli a magasba. Olvasod a könyvet, és egyszerre bevillan rá valami napi megfelelő. Az a farakás, ott, a grund szélén, lehetne akár egy védőbástya is a déli határon. A rút einstand – ha más szavakkal is – ma éppúgy eleven gyakorlat, mint a gittegylettörténet, legföljebb nem a »múziumkertben«, meg Rácz tanár úr szobájában. Ahogyan mai Gerébjeink is vannak, csak ők már nem a Füvészkertbe járnak grundot elárulni, hanem Brüsszelbe hazát. Több ez a történet, mint ifjúsági regény.

Csupán a szereplői fiatalok, üzenete határozottan nagykorú, lehet mondani, korosztályok fölötti. Mindenkihez szól. A regényalakokban egy idő után magadra ismersz, talán még ideálokra is találsz.

Bármennyire furcsa, nekem a vörösingesek is tetszenek. Áts Feriék, akikből még nem veszett ki a becsület. Akik a háborúk előtt még hadat üzentek. Akiknek nem kellett a trükkel átjátszható grund, csakis a harccal elnyert. Akik gyűlölték az árulót, de szalutáltak a bátor Nemecseknek.

Magyar embernél jobban kevesen érzik át a Pál utcai fiúk ragaszkodását ahhoz a maroknyi földdarabhoz. Mert a történet közepe a grund, az édes grund. A mély történetek mögött mindig ott a grund. A magyarság egész történelme a grundról szól. A hazáról.”