Áll a baál: techvallás az ember ellen

Ray Kurzweil amerikai feltaláló, mérnök, a Google fejlesztési igazgatója. A transzhumanista szerző könyve New York Times bestseller lett, az Amazon tudomány és filozófia kategóriáját is vezette. Amikor egyszer feltették neki a kérdést, hogy szerinte Isten létezik-e, azt válaszolta: „Még nem.”

Kurzweil varázsigéje a szingularitás, amelynek végső következménye a feltaláló szerint, az emberi élet és a technológia egybeolvadása lesz. Nem tudom kinek van kedve egybeolvadni, de nekem még ezzel a tudatosan agytörzsmanipulálónak fejlesztett nyavalyás okostelefonnal is elég megküzdeni. A homo iphonicusok világában észlelt, permanens 45 fokos tarkódöntési tünet is ijesztő, nemhogy az egybeolvadás réme.
A szingularitás vagy különösség egy valós probléma. Olyan exponenciális ívű technológiai fejlődést jelent, amely az adatfeldolgozás mennyisége és üteme miatt már kikerül az ember kontrollja alól. Mesterséges intelligencia fejleszt újabb mesterséges intelligenciát, és így tovább. Az alapvetően matematikai fogalmat a fekete lyukak közelében létrejövő jelenség leírására is alkalmazzák, amelyet a rendelkezésre álló fizikai modellek már nem képesek meghatározni. Kurzweil és elvbarátai szerint mivel a mesterséges intelligencia összehasonlíthatatlanul nagyobb adatmennyiségből felfoghatatlanul gyorsan kalkulál, ráadásul folyamatosan fejleszti magát, így sokkal megbízhatóbb következtetésekre jut, mint az ember. Ezért azt szorgalmazza, hogy az emberiség önként bízza rá magát, vagyis egyesüljön vele. Ennek a megközelítésnek az alapvető hibája, hogy az embert leszűkíti pusztán racionális képességekre, körítve maximum egy kis érzelmi zizegéssel. 

Az új materializmus fizikalista vélekedése minden jelenséget kizárólag fizikai okokra vezet vissza, és az embert az érzetek, ingerek natúr biokémiai működésére redukálja, beleértve szellemi-lelki dimenzióját is. A mesterséges intelligencia így azokat a képességeket másolja és szorozza fel, amelyből hiányzik a spirituális belátás és a morális képesség. Ha e ponton feltör belőlünk a korai kapitalizmust kísérő géprombolás elemi vágya, akkor az a rossz hírem, hogy ezt a kezünkben lévő okos eszközökön kéne elkezdeni, ami nem tűnik egyszerűnek. Az általunk kibocsájtott big data, a nagy adat a fűtőeleme annak a rakétának, amellyel az emberiség száguld egy rettenetes szellemi fekete lyuk felé.

A társadalommérnök azt is azt ígéri, hogy a mesterséges intelligencia a nanotechnológiával összekapcsolódva a fizikai valóságot is megváltoztatja majd. De ha minden, amit az ember elképzel, azonnal megvalósul – bekalkulálva korunk meredek ívű degenerálódását –  az mengelei szintű emberkísérletet vetít előre. Jézus szavai ebben az esetben is tökéletesen kifejezik lényeget: „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” 

Kritikámmal nyilván nem a tudományos fejlődésnek kívánok gátat vetni, de tudósnak is kell, hogy legyen lelkiismerete, és amikor olyan ponthoz érkezik, ahol már veszélyezteti mások jövőjét, meg kell,  hogy szólaljon benne. Ha nem szólal meg, akkor azoknak kell társadalmi nyomást gyakorolni a fejlesztőkre és a döntéshozókra, akikben megszólal. Persze itt egy jóval nagyobb kérdéshez érkezünk el, ahol az ateista-materialista és az Istenhívő világmagyarázat mentén a jövőkép szükségszerűen és végérvényesen szétválik. 

Mivel viszont a társadalom plurális, ezért elfogadhatatlan az az arrogancia, amellyel a tudományosság tekintélyével visszaélve előbb vélemény-, majd tényleges világdiktatúrát irányoznak elő a Kurzweilhez hasonló elvakult szemfényvesztők.

Társadalmi szinten a teológiai megközelítés minimum egyenrangú riválisa kell, hogy legyen az úgynevezett tudományos világnézetnek, eltekintve attól, hogy ez utóbbi kifejezés eleve önellentmondás, mivel bármely természettudományból csak következtetéssel, hitbéli ugrással lehet világnézetet alkotni. Mindegy, legyünk nagyvonalúak. Tehát demokratikus és kultúremberhez illő játékszabályok alapján egy ateista nem várhatja el egy hívőtől, hogy az ne az általa abszolútnak tekintett mérce alapján közelítsen mindenhez, ezen belül a tudományhoz is. Ebből fakadóan az sem várható el tőle, hogy ne akarjon érvényt szerezni az általa alapvetőnek tartott értékeknek – akár az úgynevezett tudomány, egyes nyilvánvalóan életellenes törekvéseinek korlátozásával – legalább egy demokratikus közjó minimumának szintjén. 

A hi-tech guruknak viszont nem véletlenül ekkora az arca. Ők nem demokráciára készülnek. Anthony Levandowski például a következő baljós kijelentést tette: „Egy istent fogunk alkotni...” Az eleve kudarcra ítélt törekvés azért érdemel szót, mert nem egy kegytárgygyártó kisipari szövetkezet gipszöntő művezetője, hanem a Szilikon-völgy egy másik újmilliárdos üdvöskéje fogalmazta meg, és nem egy kerületi lapban, hanem a befolyásos Wired technológiai magazin honlapján. 

Levandowski egyházat alapított, amelynek vállalt célja a mesterséges intelligencia vallási hódolatban való részesítése. Az egyházalapító szerint a mindent látó és halló, mindenütt jelenlévő gépezet átveszi majd a hatalmat a földön, amely folyamatot ő és követői kívánnak menedzselni a „békés, harmonikus hatalomátadás” keretében. Segítségül hívom itt ismét a világmindenség alapművét, a Bibliát, ahol meggyőződésem szerint az egyedül igaz Isten Jeremiás próféta által igyekszik távol tartani a mindenkori emberiséget a legostobább célkitűzéstől: „Csinálhat-é az ember magának isteneket? Hiszen azok nem istenek!”‬

Levandowski pedig a tűréshatárt kóstolgatva utálatos kísérletének tesztalanyává kívánja degradálni az emberiséget. A rafinált érzékenyítés beméri a fogadtatást és egyben kijjebb is tolja a kerítést, miközben a konyhában már valószínűleg rotyog egy konszenzuskeresőbb kommunikáció. 

Ezek a delejes szakbarbárok, ha álmuk netán megvalósul, maguk is akkorát fognak koppanni, mint aki VR-sisakban lefejel egy villanypóznát. Ugyanis nem az a kérdés, hogy létrehozható-e egy ilyen nyomasztó szerkezet, hanem az, hogy ha létrejön, az mi lesz? Egy biztos, hogy nem Isten. Néhányan az egyívású techcézárok közül is komoly aggályokat fogalmaztak meg a mesterséges intelligencia jövőjével kapcsolatban. Elon Musk szerint ez lesz az emberiség utolsó fejlesztése. Az már más kérdés, hogy ő, ezt megelőzendő, interfészt szeretne létrehozni a gép és az emberi agy között, hogy az utóbbi versenyhátrányát ledolgozza. Köszi szépen. Inkább maradok egymilliárdszor butább, mintsem drótköteg lógjon ki a fejemből.

Tehát mire lesz jó? A legnagyobb probléma az, hogy jó, biztos nem lesz, hiszen ahhoz tisztában kéne lennie a jó mibenlétével. És bármilyen összetett döntéshozatali mechanizmusra lesz is képes ez a gépsonka, bármekkora napelem park is táplálja majd szervereit a nevadai sivatagban, akkor is szívtelen vas marad. A vasnak pedig nincs erkölcse, pláne nincs szelleme. Bármire is lehet megtanítani majd ezt a haszonelvű vérszívót, arra biztos nem, hogy differenciálni tudjon jó és rossz között. Még ha produkál is valami emberszerű imitációt, abban soha nem lesz a maga bonyolultságában mérlegelt etikai döntés, ellentmondásosságában szép, drámai küzdelem vagy spiritualitás. Ha pedig a processzorbálvány technológiai potenciáljából adódóan, tényleg az ember fölé kerekedik, az nem egy hollywoodi forgatókönyvre, hanem inkább János apostol jelenéseinek könyvére fog hasonlítani.

Mindenesetre Levandowski hamarabb látszik klerikalizálódni, mintsem vallása létrejött volna és az, ahogy igyekszik bevágódni majdani főnökénél, tényleg nem sok jót sejtet annak természetéről.

A vallásalapító ugyanis a gépisten–ember-relációt nem túl hízelgően az ember–háziállat-viszonyhoz hasonlítja, ahol ő maga mint engedelmes, sőt gazdáját pozicionáló négylábú majd előnyökre számíthat, miközben a harapósakat előre megfenyegeti, mondván: „nem szeretne a helyükben lenni”. Ezen a ponton picit sérül az a tétele, hogy a szuperagy majd jobban tudja gondozni a bolygót, hiszen jelenleg még én és sok hozzám hasonló harapós lakik itt. És a magam részéről kijelenthetem, hogy nem tudom, lesz-e valami ebből az őrületből, de ha igen, esküdt ellensége leszek ennek a csapágyagyú gólemnek.

Az írás hosszabb változata a Hetek december 8-án megjelent számában olvasható.