- A regényben az emberi sunyiság lélektanát is alaposan körbejárja. Ezt is a való életből merítette?
- Először is fontos tisztázni, hogy mi az a sunyiság. Az én olvasatomban az, amikor a másik háta mögött, az engedélye nélkül vagy annak kihasználásával, észrevétlenül akarunk valamit megtenni. És ez bizony nem idegen a magyar néplélektől. De miért sunyi a magyar ember? Miért érzi szükségét? Mert az a szocializációnk alapélménye, hogy valami meg van tiltva. A magyar ember évszázadokon keresztül csak akkor csinálhatta azt, amit szeretett volna, ha cselhez folyamodott. És ez öröklődik, megmarad a genetikában. Ezért akkor is a sunyiságot választja, amikor lehetne egyenes. És ezzel igazából leszűkíti a saját életterét. Úgy jár, mint a kihaló félben lévő állatok. Holott hosszú távon sokkal gyümölcsözőbb az evolúciót választani, mint a szelekciót. Idővel minden kiegyenlítődik, mert ebből az étteremből még senki nem távozott fizetés nélkül. Számlát hátrahagyni itt a Földön nem lehet.”