„A pártot emblematikus politikusai hagyták ott az elmúlt években: van, aki önként, van, aki pedig Vona belső tisztogatása következményeként. Tavaly a párt radikális irányvonalát képviselő Novák Elődöt Vona először az alelnökségtől, majd a frakció-tagságtól, végül pedig az országgyűlési mandátumától is megfosztotta. Az idei év a Jobbik nyíregyházi frakciójának megszűnésével és Jobbik-ellenes Magyar Gárda tüntetéssel indult, majd több helyi vezető – többek között a pomázi Jobbik-elnök, Sarkadi Attila – lemondásával folytatódott. Legutóbb pedig Morvai Krisztina lépett ki a pártból, világossá téve, hogy nem ért egyet Vona politikájával, aki »lesimította a saját értékeit a Gyurcsány-féle gyűlöletpropaganda miatt átmosott agyú és szívű baloldaliak kedvéért.«
A Jobbik bő három éve tartó »néppártosodásának« nem kedvező a mérlege. Talán ennek is köszönhető, hogy Simicska Lajos szemmel láthatóan átvette a párt irányítását, kézi vezérlésre kapcsolt. Vona számára a nagy kérdés tehát az, hogy 2018 után meg tudja-e őrizni pártelnöki pozícióját, vagy Simicskánál betelik a pohár, és elmozdítja helyéről a várt eredményeket nem hozó Vonát.
Árulkodó jel lehet, hogy Simicska Ádám két héttel ezelőtt távozott a Magyar Nemzet kiadójának éléről. Egyes találgatások szerint ugyanis az ifjabb Simicska azért mondott le tisztségéről, mert a Jobbik képviselőjelöltje lesz. Simicska Lajos így már nem csak informálisan, hanem formálisan, a párton belülről irányíthatja a Jobbikot, Vona feje felett pedig mindig ott lebeg a kérdés: meddig tart Simicska türelme? Nyomasztó gondolatok, amelyektől a legjobb bejgli is megkeseredik…”