Ha bajunk van valakivel vagy valamivel, akkor nevén nevezzük a dolgokat

„Pócs János fideszes képviselőnek köszönhetően slágertéma lett most a disznóvágás, egyrészt az ominózus felirat miatt az ellenzéki médiumok és politikusok nem csak lemondatnák és meghurcoltatnák a honatyát, de antiszemitizmust is kiáltanak, a HVG pedig drámai hangú tapolcai tudósítással indított ellenkampányt a disznóvágással szemben. Nem lóg ki a lóláb?

Nagyon kilóg, bár ezen már nem lepődöm meg, hiszen az elmúlt hét év erről szólt. Mindig ez volt, ha a kormány, vagy a kormánypártok olyan kényesebb terepre merészkedtek, ahol korábbi véleményformálókkal, passzátszelet fújókkal találták szembe magukat és ellentétes véleményen voltak. Ilyen esetekben rögtön megkaptuk, hogy antiszemiták, kirekesztőek vagyunk. Szerintem ennek a világnak most már vége van. Nemcsak azért, mert Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök Magyarországon volt nyáron, és egyenesbe állította ezt a dolgot, hanem azért is, mert ennek az egész liberális világnak, a maga értelmetlen és sehova nem vezető PC-ségével leáldozott. Így nem lehet politikát csinálni és a valóságról beszélni. Ennek is a helyére kell kerülnie lassan. Magyarországon egyértelmű és világos politikát folytatunk, a hitvallásunk is egyértelmű: nincs helye antiszemitizmusnak, de ha bajunk van valakivel, vagy valamivel, akkor nevén nevezzük a dolgokat. Érdekes, ha egy színésznő csinálja ezt a dolgot a lábát az alsónadrágra vetkőzött férjére helyezve, akkor az ő értelmezésük szerint az művészet. Nemcsak a lóláb lóg ki, hanem az egész ló.

A médiatörvény körüli durva politikai csatározások és belföldi, valamint külföldi támadások óta az akkor megjelent üres címoldalas baloldali országos napilap díszíti bekeretezve az irodája falát. Mikor szögel ki egy korábbi, még baloldali tulajdonos által irányított megyei napilapot, hiszen most éppen a megyei lapok tulajdonosváltása miatt szűnt meg ismét a sajtószabadság?

Ez jó kérdés, bár nem hiszem, hogy olyat kirakok az irodámban, mert a megyei napilapok irányából nem jöttek olyan sirámok, mint az országos napilapoktól. A mostani már a nyolcadik visszhang. Úgy látszik, Magyarországon nyolcadjára szűnik meg a sajtószabadság. A mostani vádak is az előzőek sorába illeszkednek. Ne felejtsük, hogy harminc évig nem volt baj, hogy külföldiek, jól meghatározható üzleti körök, vagy egy politikai kör birtokolt lapokat, amelyek nemzetellenes stratégiát folytatva hazugságokkal tömték az emberek fejét. Az nem volt baj, most szerintük minden az. Ennek a világnak is vége van. A médiatörvény kapcsán 2011-ben megtanultuk, miről szól az a politikai purparlé, amit ilyenkor művelnek, és amit már nem is tudom hányadszor, újra és újra lefolytatnak az ország ellen külföldön is. Ezekben a támadásokban nincs már valódi újdonság és tartalom, mert a hangoskodókat nem az ügy hajtja, hanem a politikai motiváció. Ha csak az ügyet nézzük, akkor ez egy lufi.

Legutóbb Brüsszelben magyar politikusok ismerték el a PestiSrácok.hu-nak, hogy ha nem megy önerőből idehaza, akkor álláspontjuk szerint az uniót is harcba lehet hívni a magyar kormány ellen.

A brüsszeli Politicoban olvastam egy jó kis cikket arról, hogy mi vész el a Brexittel az ő interpretációjukban. Az egyik ilyen a 12 pontból arról szól, hogy elvesznek az igazán jó mondások, mert a brit politikusok maradandókat tudtak mondani. Ezek az unióban fejünkre olvasott mondások is ilyenek. Már elvesznek. Az, hogy Magyarországon ne lenne sajtószabadság, üres frázispuffogtatás csupán, amely mögött politikai fájdalom rejtőzik. Ez egy álvita, amely már a liberális szavazótábor mozgósítására sem alkalmas.”