„Az FPÖ politikájában számos olyan jel van, amely arra mutat, hogy Strache egy jobbközép politika felé vett irányt. Az új külügyminiszter a déltiroliak osztrák állampolgárságára, a kettős útlevélre támasztott igényére minden habozás nélkül úgy reagált, hogy ennek megoldására csak Olaszországgal közösen, európai módon nyílhat lehetőség. Harald Vilimsky, az FPÖ európai parlamenti képviselője arról beszélt, hogy a 2019. évi európai parlamenti választások után újra lehet gondolni a frakcióváltás lehetőségét. Ez a kijelentés az Európai Parlamentben a Nemzetek és Szabadság Európája frakciójától történő távolságtartásra, adott esetben attól való elszakadásra utal, amelyhez többek között az FPÖ mellett a francia Front National, a holland Szabadságpárt és az olasz Lega Nord tartozik.
Emellett az FPÖ-nek szembe kell néznie egy olyan kihívással, mint amelyben – meglehetősen negatív tapasztalatokkal – már a Wolfgang Schüssel vezette koalíciós kormány tagjaként is része volt. A kérdés tehát most is felvetődik: miképp lehetséges megőrizni a szabadságpárt világos profilját, azaz a koalíciós politikában saját eredményeit demonstrálni, illetve a hatalom részeseként választóinak azt a lemorzsolódását elkerülni, amely 2000 és 2005 között már egyszer megtörtént?”