A lét örök tragikomédiája – megérkezett a mozikba az Arany János-film
Azt jól tudjuk az iskolából, hogy Petőfi még diákkorában vándorszínésznek állt, de Arany János hasonló, 1836-os kalandjáról nemigen esik szó.
Az élet értelme a hit abban, hogy van értelme az életnek.
„A Sztalkernek a filozófiája is éppolyan fontos. Andrej Tarkovszkij üzenetei, állításai végső soron nem bonyolultak. Az élet értelme a hit abban, hogy van értelme az életnek. Egyetlen filmje sem szól másról, de talán a Sztalkerben fogalmaz a legtisztábban, a legérthetőbben, a legkevésbé bonyolultan. A zóna a maga beláthatatlan titkaival, csapdáival, változékonyságával, alig átjárhatóságával maga az élet, középpontjában az elérhetetlen-megfoghatatlan boldogság iránti vágyakozással, küzdelemmel. Sem a bizonyosság, sem a kételkedés nem segít, a tudomány és az alkotás görcsös okossága egyformán kudarcra van ítélve. Ami megkeményedik, nem győzhet, az él csak, ami zsenge és hajlékony marad. Hát igen: a hit nagyon tud hiányozni. A zóna látványára bármikor és bárhol rábukkanhatunk. A tartalma keményebb dió.
Mielőtt e cikk kedvéért sokadszorra is megnéztem volna a filmet, eszembe jutott, hogy képes lesz-e még újat-mást mondani. Egyrészt nem képes. Ismerem az összes kockát, villanást, rezdülést, hangot, hangsúlyt, sóhajt. Másrészt mi magunk változunk, és ettől kapcsolataink is átalakulnak. Az egykori világmegváltó hévből és a hiányérzeteimből is fakadóan valaha ez volt az abszolút kedvenc filmem. Később néha háttérbe szorult. Akár mások, akár más Tarkovszkijok mögé. Most azt tapasztaltam: eléggé szinkronban vagyunk megint. Legalábbis úgy tűnik. Vagy hadd mondjam így: ezt szeretném hinni. És ez jó.”