Újabb zimankós év

"Ha pont kerül a vizsgálat végére, az jelentősen befolyásolhatja az úgynevezett mid-term választást, amely során a washingtoni kongresszusban a demokrata ellenzéki erők pozíciókat nyerhetnek vissza. Ez pedig azért élet-halál kérdése a Fehér Ház számára, mert az elnök elmozdítása, a híres-hírhedt impeachment eljárás megindítása a Kongresszus két házának együttes döntésétől függ." Az élet-halál kérdése a Fehér Háznak (miért lebontják?), hogy a demokrata erők pozíciókat nyerjenek vissza? Mert ezt írja.

Az eddigi erőfeszítéseket nem, hogy lenullázni kell, hanem cseh mintára az erőfeszítés tevőivel kivágni a második emeleti ablakból a kukába.

Mi lesz még, ha No.-ban új választásokat tartanak? Mutti nem kell, Súc nem kell. Még valami normálisok jutnak hatalomra No.-ban is. Akkor aztán vége a libarális világuralomnak. Mihez kezdenek az aberráltak?

A közismerten balliberális és EU-párti szerző aggódása a jelenlegi olasz balközép kormány sorsa iránt teljesen érthető. Itália a magas államadósság, a belső pénzügyi-banki struktúra mély válsága okán, az EKB-t vezető olasz Draghi, Rómának gyakran kedvező lépései ellenére súlyos gazdasági válsággal küzd. Berlusconi megbuktatása óta a nemzetközi pénzügyi körök jelölték ki a mindenkori, egymást gyakran váltó miniszterelnököket. Matteo Renzi a fiatal generációt képviselte, harminc év körüli, ismeretlen embereket emelt be a kormányzásba, háttérbe szorítva saját pártja gerontokráciáját is. Itália nagy esélyt kapott a váltásra, a megújulásra. Renzi kezdetben még, a most már a kormányzó PD-t is megelőző Beppe Grillo vezette M5S mozgalommal is kereste a konszenzust, míg a Berlusconit megtagadó Alfanot is bevette a kormányzásba. Ezzel párhuzamosan a baloldali PD keményvonalasait, a régi öreg bolsikat kezdte kiszorítani. Renzi egy olyan koalícióban gondolkodott, ami most hasonlítható a magyar balliberális pártok céljaihoz. Ugye választottak egy fiatalt Karácsony személyében, az MSZP őskövületei teljesen arctalanná váltak, a tervezett nagykoalíció részét képezi majd a "jobboldal" egy része is, Bokros, nem jut eszembe a gödöllői polgármester neve, szóval egyfajta népfrontos megközelítés látható. Persze még nyitott, hogy milyen diktátumot hordoz Feri a tarsolyában. Nos Renzi kísérlete megbukott. Ehhez nagyban hozzájárult, hogy nem lehet más a politika a fiatalokkal sem. A harminckét éves Elena Boschi miniszter lett, stratégiai tárca élén. Viszont gondok adódtak a Banca Etruria berkeiben, ahol a miniszter asszony édesapja is funkcióban volt. Mit tett a lánya, a háttérben, visszaélve kormányzati funkciójával megpróbálta elsimítani az ügyet. Úgy nyúlt bele a dolgokba, hogy a témában első számú felelős Padoan, a gazdasági miniszter mindezekről csak az újságokból értesült. Lám, lám, a fiatalos -LMP,Momentum - lendület mit eredményezett? A társadalomban kialakult az a kép, hogy ezek a fiatalok ugyanolyan korruptak, mint az öregek, ugyanolyan beidegződéssel intézik az államügyeket, mint elődeik. Elsődleges a családi biznisz. Ez persze csak egyik okozója a mostani, ma már csak ügyvivőként működő balközép kormány bukásának. Renzi túl hevesen ment neki a régi alkotmányos struktúrák felbontásának, túl sok érdeksérelmet okozott. De saját baloldali pártját is erősen megosztotta, többek között azzal, hogy jobbról is választott szövetségest. Ezért jött a frakciózás, a miniszterelnökkel szembeni nyílt szembenállás, a napi belharcok, jó nagy nyilvánosságot kapott időszaka. Szétesett a baloldali kormánypárt, a szövetségesek bizalma is elpárolgott, majd jött Renzi bukása. Utóda, Gentiloni szürkén folytatta a kormányzást, semmi érdemit nem volt képes felmutatni. A helyhatósági választásokon tarolt a jobboldal, aminek első számú oka volt, hogy Renzi, de utóda is tágra nyitotta Olaszország kapuit a migránsok előtt. A választási vereség traumatizálta őket, s a kormány gyorsan irányt váltott migrációs kérdésekben. Tárgyaltak Líbiával, s Nigerbe olasz katonákat küldenek a migrációs hullám megfékezése céljából. Az olasz baloldal elkésett, a belső megosztottság okán szerették volna ha a választásokat a nyáron tartják meg, de döntés született, március 4-én az urnákhoz járulnak az olaszok. Fontos tanulság, hogy a sokszínű koalíciós kormányzás életképtelen, az állandósult belső harcok a bukáshoz vezettek. Minden koalíciós partner a maga politikai pecsenyéjét sütögette, s miért lenne ez másképpen itthon, egy esetleges balliberális győzelem esetén? Vagyis elkerülendő az olaszországihoz hasonló káoszt nálunk, 2018-ban meg kell őrizni a kormányzati stabilitást, s bizalmat kell szavazni a jelenlegi kormánynak. De a hazai balliberálisok is tanulhatnak az olasz példán. A mindenféle apró kis csoportocska, a maguk támasztotta irreális feltételeikkel, egymást kioltó világlátásukkal csak akadályozza a kormányzóképességet. Egy túl sok politikai komponensű kormány sikertelenségre van ítélve, de ami ennél fontosabb, az ország maga. Az MSZP számára egyetlen egy józan út lenne járható. Mégpedig, ha felmondana mindenfajta együttműködést, s egyedül indulna a választásokon, s elkezdené felépíteni a magyar baloldal jövőjét. Ha nem ezt teszik, el fognak tűnni a süllyesztőben. Mély levegőt elvtársak!