„A Twittertől a Microsoftig próbáltak már tanuló AI-kat szolgálatba állítani, a gond inkább az, hogy tőlünk, emberektől tanulnak, és egyelőre azt még nehéz meghatározni, hogyan határolódjanak el a szélsőségektől, hogyan vegyék figyelembe a társadalmi érzékenységet.
A Twitter-robot két hét alatt náci lett, holott nyilván nem minden felhasználó ezt az utat járja be. A kép- és arcfelismerő rendszereknél is kellett hozzá idő, hogy a különböző bőrszínekből már nem adódnak félreértések.
Messzire vezet, de az adózástól az alapjogokig újra kell gondolnunk a társadalmi rendszereinket. A robotok után is kell majd adót fizetni úgy, mint a munkavállalók után? Milyen szintű komplexitástól számítunk »robotnak« valamit?
Hiszen már a kávéfőző vagy egy új porszívó is annak minősülhet… Adójogi szempontból vajon csak a gyár helyi termelését fogják figyelembe venni, nem pedig az előállítókat, legyenek azok emberek vagy AI-k? Főleg a kelet-európai ipari zónákban ez még rengeteg fejtörést fog okozni.”