„Kétezer éve néhány ember bekopogtatott egy kis istállóépületbe, könnyező szemmel és boldog tekintettel figyelt, halk szóval köszöntött egy újszülöttet. Ez volt az ő ünnepük. A Krisztussal való találkozás, amikor az ember békességet nyer az ég urától hányatott önmagára, és valahogy más emberként indul és él tovább. Ezért lehetőség az advent, olyan megszentelt idő, ami segít célba érni, megérkezni, ünnepelni.
A világ persze mást mond és másra biztat, lelkes segítőként még a karácsonyi Jézust is elhelyezi az áruk polcain, a megszülető Istent is termékként árusítja és kitűzi rá az árcédulát. De, ahogy már mondtam, miért ne lehetne számomra saját út és saját döntések ösvénye az advent, amelyben a világot, ha nem is kizárom, de nyugodt és kacagó szívvel felülbírálom: mondhatsz akármit, úgy ünneplek, ahogy jónak látom.”