„Próbáljunk meg tenni egy lépést hátra, és vegyük sorba miről is szól a fáma Soros és a migráció kapcsán. Adott egy magyar származású befolyásos, amerikai milliárdos, aki bár sokat segített hazáján és más közép-európai országokon, megítélése (valószínűleg jogosan) mégsem egységes. Valóban nyilatkozott a menekültkérdés kapcsán, elmondta gondolatait és tényként kezelhető, hogy álláspontja nem bevándorlás ellenes, azonban bizonyos pontokban lényegében egyetért a magyar kormánnyal, bizonyos pontok mentén pedig szándékosan kiforgatják szavait. Persze a politikában nem babra megy a játék, és moralitásnak vagy igazmondó juhászkodásnak rég nincs helye, a cél ellenben világos: csapataink hadban állnak, a jól felépített kommunikáció segítségével pedig egyben kell tartani a tábort.
(...)
A kampány és a konzultáció felépítése pszichológiai szempontból hibátlan. Egymásra építve és egymással karöltve, a szisztematikus feldolgozást serkentő lépések mentén fejtették ki véleményformáló hatásukat. A kampány révén megoldották, hogy figyeljünk az üzenetre és felfogjuk annak súlyát, kvázi megértsük azt. Ezt követően pedig megteremtették annak lehetőségét a konzultációval, hogy (irányított kérdések mentén) reagáljunk is rá, a tartalmát végképp magunkévá tegyük. A kérdések önmagukban is megerősítő hatásúak voltak, az eredmények szintén azok lesznek. Az üzenet teljes elfogadása pedig végül cselekvésre készteti a szisztematikus feldolgozás során kialakított véleményt hordozó személyt (McGuire, 1969).
Kialakult és megerősödött attitűdjeink fókuszálják figyelmünket, elfogulttá teszik értelmezésünket, vagy eltorzítják a szembejövő kétértelmű bizonyítékokat, végül cselekvéseink alapjává válnak (Fishbein és Ajzen 1975). Soros későn és erőtlenül reagált, nem mérte fel a pálya adottságait. A rövid és fellengzős visszavágása már nem tudott a kialakult meggyőződésekre meggyőzően hatni, sőt, így lényegében ő maga is kitöltötte a nemzeti konzultációt. Legújabb, terjedelmesebb, részletesebb és szakértői megjelenését előtérbe helyező megszólalása azonban már nagyobb eséllyel indul a meggyőzési versenyben. De jegyezzük meg: könnyebb meggyőzni valakit valamiről, mint megváltoztatni a már kialakult meggyőződéseket. A képlet egyszerű akár a grundon, a kollégiumban vagy a kocsmában. Az nyer, aki először üt.”