Magyar Péterre csúnyán ráhozta a frászt Puzsér, a napon felejtett csokihörcsög megfutamodott

Végre kiderült az igazság.

Én nem akarok ilyen országban élni. De ebben az országban akarok élni!
„A kérdés, hogy az országnak szüksége van-e rám?
Mert ennek a kényes helyzetnek a tisztázása érdekében hasznos dolog külön választani a hazát az országtól. Ahogyan egy múlt heti baráti beszélgetésből ezt a megállapítást elraktároztam magamban: a haza nem egyenlő az országgal!
A hazám a történelmünk, az őseim, akik itt éltek és haltak, a tavak, az erdők, a mezők, az írók, a költők, a tudósok, a szabadságharcosok, a természeti és épített örökségünk. Ezzel szemben az ország folyamatosan taszít el magától: az elhazudott rendszerváltással, a szétlopott közvagyonnal, a lepusztult vidékkel, a gyűlölet rabságába taszított társadalommal és az embereken élősködő, nyerészkedő szűk gazdasági-politikai elittel.
Én nem akarok ilyen országban élni. De ebben az országban akarok élni! Mert itt van a hazám.”