Ion Iliescu vs. Mihály király, avagy a posztkommunista köztársaság

„A monarchia elutasításának az új politikai elit hatalomvágya volt a fő oka, de más jelentős okok is voltak. A Nemzeti Megmentési Front vezetőségének valamennyi, de tényleg valamennyi tagja a kommunizmusból érkezett és rossz véleményük volt mind Mihály királyról, mind a monarchiáról. Bár tudták, hogy a király ördögként lefestése tiszta propaganda, akaratlanul is hittek ebben.

Ezen kívül ugyanezen kommunista minta alapján valószínűleg úgy gondolták, hogy Mihály király visszatérése biztonsági kockázatoknak tette volna ki az országot. A legvalószínűbb módon attól tartottak, hogy Mihály király azonnal felállította volna a saját külföldi származású kamarilláját, amely veszélybe sodorta volna a nemzeti érdekeket. Nyilvánvaló volt a nyugatellenességük. Ennek ellenére teljesen alaptalanok voltak a biztonsági kockázatokkal szembeni félelmeik. A Szovjetunió 1990 elején a szétesés kellős közepén állt, de még élt és képes volt reagálni a szatellitállamok autonómia-törekvéseire. Moszkva elfogadhatatlan szemtelenségnek értékelhette volna a visszatérést a monarchiához. Tehát valós volt a veszély, ezt bizonyítja, hogy a volt kommunista tömb egyik állama sem tette meg ezt a lépést. 1989 után mind köztársaság lett.

Az első és legfontosabb aspektus a »néptömegek« részvétele volt az 1989-es forradalomban. Ion Iliescu mindig ezt az aspektust hangsúlyozta. Ha a tömegek hajtották végre a forradalmat, akkor az új rezsimet a tömegeknek kell legitimálniuk. Ugyanez, a köztársaság legitimálása volt a szerepe az új alkotmány elfogadásáról tartott népszavazásnak is, mely már meghatározásában egy nacionalista állításból indul ki, a köztársaságot egy nemzeti sors vállalása egyik formájának tekintve egy olyan időszak után, amikor az országot »idegen uralkodók« vezették. A köztársaság legitimálására tett kísérlet – kétségtelenül – Károly 1866-os népszavazással történt hatalomba juttatására emlékeztet, miután a szörnyűséges liberális-konzervatív koalíció államcsínyt hajtott végre. Ez a visszautalás elengedhetetlen a köztársaság hívei számára, akik ráadásul Alexandru Ioan Cuzát tekintik igazi vezetőjüknek. A republikánusok számára a reformer és az új államot világi, tehát modern irányba vezető Cuza a fő történelmi legitimációs forrás.”