A Jobbik III. Richárdja

„Vona pártjának ideológiája kezdetben nem volt más, mint a jobboldali pártoktól elvárt keresztényi értékrend. A pártlogóban ott díszelgett a kettős kereszt, a vezetőség pedig fennen hangoztatta az Isten, haza, család hármas egységének fontosságát. Csakhogy ez már kezdetben is hazugság volt. Mert a nemzeti máz mögött mindig is hideg számítások lapultak. Amikor Vona Gábor 2001-től 2003-ig egyszerre volt tagja a Jobboldali Ifjúsági Közösségnek, az Orbán Viktor vezette Szövetség a Nemzetért Polgári Körnek és a Fidesznek, bőven volt ideje szétnézni maga körül.

Arra jutott, hogy 8-10 éven belül maximum helyettes államtitkári poszt várományosa lehet. Egy III. Richárdnak azonban ennyi nem elég. Neki alattvalókkal teli királyság kell. Így amikor a Jobbik párttá alakult, ő is váltott. Az új szerveződésben gyorsan emelkedett a ranglétrán. 2003-ban – a Fidesz elhagyásának évében – azonnal a Jobbik alelnöke lett, 2006 novemberében pedig a választmány elnökké választotta.

Vona azonnal munkához látott; kihasználva az októberi zavargásokban egységbe tömörült radikálisok jogos és valós felháborodását, elkezdte felduzzasztani a pártot. A többezres tagság mellé megnyerte magának a MIÉP- és a kisgazda-szimpatizánsok egy részét, valamint az addig párt nélküli ultraradikálisokat. Seregét oly hathatósan építette, hogy 2008-ban már egyszerre volt elnöke a Jobbiknak, nem hivatalos vezetője az általa alapított Magyar Gárdának és ügynöke egy szoftverfejlesztő cégnek.”