Száz éve tart a nagy októberi rémálom

„Szóval Marxból nem következik törvényszerűen a Gulág? Dehogynem következik, tessék valamilyen nyelven elolvasni André Glucksmann A szakácsnő és az emberevő – reflexiók az államról, a marxizmusról és a koncentrációs táborokról című remekművét (magyarul tudtommal nem elérhető). Vagy csak végiggondolni, hogy mégis milyen társadalom képe világlik ki Marx és Engels téziseiből? Humánus? Szolidáris? Szabad?

Ha azt látjuk, hogy valaki kezdettől azt hirdeti: erőszakkal átveszi az államot arra a kis időre, amíg az magától el nem hal (»céljaik csakis minden eddigi társadalmi rend erőszakos megdöntésével érhetők el. Reszkessenek az uralkodó osztályok egy kommunista forradalomtól«); ha az a programja, hogy megszünteti a termelőeszközök magántulajdonát, a piaci cserét, mindent kollektivizál, ami belefér; aki abból indul ki (Richard Pipes szavaival), hogy »a tulajdon felszámolása az igazi szabadság előfeltétele«; aki »osztályellenségeket« kreál, elhallgattatja és elnyomja a »régi rend« reprezentánsait, akkor ne csodálkozzunk, ha ennek az embernek a későbbi utódai azt hozzák ki az elveiből, amit kihoztak.

A szovjet típusú szocializmus/kommunizmus egy olyan új emberfajtát produkált, amelyet már nem kötnek a régi, »meghaladott« világ törvényei, civilizációs normái, erkölcsei. Eme csúcsra járatott kollektivizmusban az ember minden eszközt a Célnak rendel alá, mondjuk habozás nélkül megkínoz vagy kivégez 100 ezer embert, ha azzal is a békét védi, ill. az Ügyet szolgálja. A NOSZF intézményesítette az államba vetett korlátlan hitet, az addig inkább csak szórakoztató utópiahajszolás utáni totális társadalommérnökösködést, az addig sosem látott alá-fölé rendeltséget, és mindennek tetejébe rabszolgatársadalmát a szabadság és egyenlőség hazájának nevezte.”