Elfogyunk

„Az a baj, hogy ha így megy tovább, elfogyunk. Az KSH tavalyi kis népszámlálásának adatai alapján 2016-ban mintegy 1,4 millió 15 év alatti élt az országban. Helyezzük kontextusba, az MTI-t idézve: az első népszámláláskor, 1870-ben több mint 1,8 millió 15 év alatti gyerek élt az országban. Számuk 1910-re meghaladta a 2,6 milliót, de még a II. világháború után is majdnem 2,3 millió volt. Az 1950-es évek népesedéspolitikai intézkedéseit követően 1960-ra újra 2,5 millió fölé emelkedett a gyermekkorúak száma.

A rémisztő adat mellé járul az is, hogy az aktív korúak is egyre kevesebben vannak: 2001-ben még 7 millióan voltak, tavaly már csak 6,6 millióan. Az idősek aránya pedig ezzel párhuzamosan növekedik. Az 1980-as népszámláláskor, amikor a népesség száma a legmagasabb volt, a 65 éves és annál idősebbek száma megközelítette az 1,5 milliót. A teljes népesség ugyan 1980 óta folyamatosan csökken, az idős korosztályba tartozók száma azonban tovább emelkedett, 2016-ban meghaladta az 1,8 milliót.

Mondjuk ki még egyszer: a gyermekkorúak aránya 2016-ban volt a legalacsonyabb az első népszámlálás óta. Elöregedünk és elfogyunk, és láthatóan semmit nem tudunk tenni ellene. Miért nem ettől a hírtől hangos a magyar sajtó? Miért muszáj olyan borzalmas áltémákról beszélnünk, mint Soros György és a nem vagy egyáltalán nem úgy létező terve, amikor, és elnézést a pátoszért: sírjaink hol domborulni fognak, senki nem lesz, aki leboruljon?

A trend, mint láthatjuk, már a rendszerváltás előtt elkezdődött, így nehéz lenne akár az örök »elmúlt nyolc év«, akár az azóta elmúlt nyolc év nyakába varrni a dolgot. Azt azonban elmondhatjuk, hogy az elmúlt harminc év családpolitikai intézkedései – és volt jó pár – eddig kudarcot vallottak a trend megfordításában. Némi reményre adhat okot, hogy a tavalyi évben először született több gyerek, mint 2009-ben; de az is világosan látszik, hogy a kormány családpolitikája elsősorban azokat ösztönözheti, akiknek már legalább egy gyerekük van, vagy egyébként is akartak gyereket.”