A vásárhelyi iskolaügy jól példázza, mekkora méreteket ölthet egy leszámolási kísérlet, ha kiötlői nagyon komolyan gondolják, és nyugodtan, senkitől sem zavartatva túllőhetnek a célon.
„Az elmúlt hónapokban több száz tanuló családját rángatták bele egy olyan ügybe, amely alaposan felforgatta az életüket, pedig mindvégig, mindenki számára egyértelmű volt, hogy az iskolások és a szülők semmiben sem hibáztak, egyetlen törvény ellen sem vétettek.
Ennek ellenére korrupcióellenes ügyészek elé citálták őket, ügyvédek, jogászok, politikusok számtalan tanácsától, ígéretétől lettek hangosak mindennapjaik, miközben hosszú heteken keresztül azt sem tudták, tanévkezdéskor hová mehet a gyerek. Hogy aztán kiderüljön: a velük szemben foganatosított érthetetlen, felháborító eljárás azt a célt szolgálja, hogy elhitessék velük, a vád gyakorlatilag őket akarja képviselni, mint károsult feleket. Azaz annak a pártján kell állniuk, aki meghurcoltatásuk kiváltója, fenntartója.
A vásárhelyi iskolaügy jól példázza, mekkora méreteket ölthet egy leszámolási kísérlet, ha kiötlői nagyon komolyan gondolják, és nyugodtan, senkitől sem zavartatva túllőhetnek a célon. Természetesen alájuk játszik, alattuk feszül a félreértelmezhető, egymásnak ellentmondó törvények kibogozhatatlan hálója; a különböző intézmények, hatóságok, felügyelőségek, bizottságok, illetve a helyi, megyei és központi irányítás közti feladat- és hatáskörleosztás átláthatatlan szövevénye.”