Ellenzéki zűrzavar

„Szinte már én szégyellem magam, hogy amikor az ellenzék, legfőképpen a balliberális oldal a téma, az első néhány szó, ami eszembe jut, az a zűrzavar, veszekedés, erőfitogtatás, a harc, a harc és végül, de nem utolsósorban a harc. Nem állíthatom, hogy a háttérben ne zajlana komoly szakmai munka, de az biztos, hogy a választók ebből vajmi keveset látnak. A kiélezett verseny minden jel szerint annak eldöntéséért zajlik, hogy ki a legerősebb vagy a leginkább domináns a magukat szerényen demokratikus ellenzéknek nevező pártok közül. Még belegondolni is rossz, de Gyurcsány Ferenc ott lohol az élbolyban. Őszintén megvallva, a 2006-os forró ősz, illetve a 2010-es választási kudarc után nem hittem volna, hogy egy ilyen helyzet előállhat. Persze nem azért, mert Gyurcsány Ferencről azt feltételezném, képes visszavonulni és kamerák nélkül élni, egyszerűen azt hittem, a balliberális oldal ezt a kérdést elintézi. De nem. Most pedig ennek az árát fizeti legfőképp az MSZP.

A méréseket nézve ezen az oldalon még mindig a szocialista párt a legnagyobb. Botka László elbukása – esetleg elbuktatása – után talán annyit tudnak még elmondani magukról, hogy végre világosan meg tudják fogalmazni, mit akarnak. Közös egyéni jelölteket, közös listát, közös miniszterelnök-jelöltet. Nem meglepő, hogy a 2018-as – a jelenlegi helyzetből kiindulva – újabb kudarcos választási eredmény felelősségét nem akarják egyedül viselni. Ha önállóan állnának rajtvonalhoz, a mellettük tűzön-vízen át kitartó néhány százezer ember voksa mellett kérdéses, hogy mi másra számíthatnának. Vagyis a közösködés számukra létkérdés. De csak számukra.”