Valószínűleg igen.
Évek óta kérdés, miért nem ratifikálta még Magyarország a 2014-ben aláírt Isztambuli Egyezményt, melynek célja az áldozatok védelme, az erőszak megelőzése, az elkövetők büntetlenségének megszüntetése. Bár feminista (nem összetévesztendő a nősovinisztákkal) csoportok évek óta kampányolnak mellette, volt példa rá, hogy férfijogi egyesületek nevezték diszkriminatívnak az egyezményt, hátráltatva így az előre lépést.
A kirívó szélsőséges hozzáállások egyértelműen nem segítik az abúzusprevenciót, utóbbi azonban a segítő szakmán belül sem a legmegfelelőbben működik:
AZ ÁLDOZATTÁ VÁLÁS PREVENCIÓJÁT TARTJÁK ELSŐSORBAN SZEM ELŐTT, AZ ELKÖVETŐVÉ VÁLÁS PREVENCIÓJA HELYETT.
A #metoo-kampány is a (női) áldozatokat rakta reflektorfénybe, nem pedig az elkövetőket. Számos módszer létezik, hogyan előzzük meg az elkövetővé válást: a felelős felvilágosítás, a szexuális nevelés és az érzékenyítő programok mind idetartoznak. Mindez abban is segíthet, hogy áldozathibáztató magatartással ne mentsük fel az elkövetőket, tudjunk különbséget tenni emberi és szakmai minőségükben, vagy tudjuk, hol a határ udvarlás és zaklatás között.