Riadót fújtak Brüsszelben: rádöbbentek, hogy nagy a baj, és a magyar ötletbe kezdtek el kapaszkodni
Ráébredtek arra, hogy Európa nehezen tart lépést az Egyesült Államokkal és Kínával.
Rebesgetik, hogy Mezőkövesden nemcsak a Tállai András által említett Mol kút, hanem a többi is jóval magasabb árakon dolgozott, mint a környékbeli töltőállomások, ám ha ez így volt is, arra akkor sem az a megoldás, amivel az adóhivatali elnök eldicsekedett.
„Súlyához képest visszhangtalan maradt az a múlt hét végi hír, hogy Tállai András, Mezőkövesd korábbi polgármestere, a térség fideszes országgyűlési képviselője, nem mellesleg államtitkár, legeslegfőként pedig az adóhivatal regnáló elnöke azzal büszkélkedett el közösségi oldalán, hogy elintézte városa egyik benzinkútján az árak csökkentését. A helyi hozzászólók jelentős része ünnepelte a politikust, amiért meghallotta a nép hangját. Mások más oldalakon persze megdöbbentek: hogyan fordulhat elő ilyesmi egy piacgazdaságnak mondott rendszerben? Felháborodásuk érthető, az ügy jóval túlmutat azon, hogy az a bizonyos Mol kút valóban drágábban adta-e az üzemanyagot, mint indokolt, vagy sem. Arra világít rá, hogy idehaza a politika úgy általában túlterjeszkedett a saját hatáskörén, a politikusok pedig emiatt észre sem veszik, mikor lépnek át egy olyan határt, amit átlépniük tilos volna – s közben még arról is meg vannak győződve, hogy jó szándékkal járnak el.
Idehaza rendre felbukkannak olyan elképzelések, hogy egy vállalat eladási árait a költségeihez képest kellene meghatározni. Ez borzalmas ötlet, ami a modernizáció ellen hat. Ha valamely terméken mondjuk két forint a fentről megállapított, tisztességesnek kikiáltott haszonkulcs, akkor az azt előállító cégnek nem érdeke, hogy fejlesztésekkel, innovációval, beruházásokkal lejjebb vigye az önköltségét, hiszen így is, úgy is két forint a haszna. Ezzel ellentétes logikára épül a piacgazdaság, amelyben nem számít az önköltség, hiszen minden termék árát a kereslet határozza meg. Ebben a környezetben hosszú távon az a cég marad talpon, amelyik hatékonyabb a többieknél, vagyis a piaci ár mellett is képes nagyobb profitot termelni, mint versenytársai. Rebesgetik, hogy Mezőkövesden nemcsak a Tállai András által említett Mol kút, hanem a többi is jóval magasabb árakon dolgozott, mint a környékbeli töltőállomások, ám ha ez így volt is, arra akkor sem az a megoldás, amivel az adóhivatali elnök eldicsekedett. Ha felvetődik az egymással elvileg ellenérdekelt felek között az áregyeztetés, a kartell gyanúja, annak megállapítására és esetleges szankcionálására egy demokráciában meg kell hogy legyen a jogszerű, intézményesített forma és végrehajtó intézmény. Van is ilyen nálunk, úgy hívják, hogy Gazdasági Versenyhivatal. Az ügyben még csak szóba sem került a neve.”